apát A: 1009/ Apatÿwelgh [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1180/ Apati [sz.] [hn.] (III.BélaKirEml. 160); 1211 Apatfeereh [hn.] (PRT. 10: 508, az oklevél fogalmazványában); 1211 Appatfeereh [hn.] (PRT. 10: 508, az oklevél hiteles példányában); [1291–1294] Abbati [sz.] [hn.] (MNy. 22: 358); 1416 u./² apat (MünchK. 1v); 1522 Opati [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 30) J: ’férfi monasztikus szerzetesrend apátságának (püspöki jelvények viselésére jogosult) elöljárója | Abt’ # Sz: apátság 1810 apátság (Márton J.: MNSz.–NMSz. Abtey a.)

Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. | 1 Szláv eredetű, valószínűleg a szerbhorvátból vagy a szlovénból. |  ≡   Szbhv.  (Kaj) òpat; szln. opat : ’apát’ [< ném.  (óbajor) appāt ’ua.’]. Vö. még cseh opat; le. opat; stb.: ’ua.’. A szlávok közül csak a római kereszténységhez tartozók nyelvében él. 2 Német  (feln.) eredetű. |  ≡  Ném.  (óbajor) appāt, – ném. Abt : ’apát’ [< lat.  (e.) abbas ’ua.’]. – Mindkét származtatás forrása: arámi abbā ’apa, atya ‹megszólításként›’, a gör.  (bibl.) ἄββας ’apa, atya’ közvetítésével.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Az apátság származék kései felbukkanását az magyarázza, hogy korábban az apátúrság  (1527: ÉrdyK. 512) összetételt használták helyette.  ∼  A (R.) abbás ’apát’ (1790: Farkas: GLEl.) közvetlen átvétel a latinból (↑).

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 63; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ apácaNszt ↪apát; ↪apátság