algebra A: 1708–1710 Algebrát (Nyr. 88: 55); 1818 álgebra (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: ’a matematikának az egyenletek megoldásával, a műveletek általánosításával stb. foglalkozó része | Algebra’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Algebra; ang. algebra; fr. algèbre; stb.: ’algebra’. ≋ Vö. még lat. (k.) algebra ’ua.’ [az arab (ʽilm) al-ǧabr (kiejtve [al-ǧebr]) ’az algebra ‹tudománya›’, tkp. ’különvált részek helyreigazítása’ alapján keletkezett]. A matematikai jelentés Al-H̬wārizmī művének (825 k.) szóhasználatán alapul. A középlatinból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a középlatinból és a németből került át.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.