alga A: 1829 Alga (Európa 2: 203) J: ’moszat | Alge’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. alga ’moszat, hínár’ [esetleg indoeurópai eredetű; vö. óind r̥̥jīṣáḥ ’ragacsos, sima, síkos’; vö. még norv.  (N.) ulka ’penész, nyálka’].  ≋  Megfelelői: ném. Alge; fr. algue; stb. ’alga’.  ⊚  Főleg növénytani szakszóként használatos.

TESz.; EWUng.