alfa A: 1519 alffa (JordK. 885); 1541 alfa (Sylvester: ÚT. 2: 137a) J: 1 1519 ’kezdet | Anfang’ (↑); 2 1760 ’a görög ábécé első betűje | Buchstabe α’ (Molnár J.: RégJelÉp. 261)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. alpha ’alfa ‹a görög ábécé első betűjének megnevezése›’, (e.), (h.) ’kezdet; első’ [< gör. ἄλφα ’alfa ‹mint betű›’, (bibl.) ’kezdet’]. Forrása: héber ’aleph ’‹a héber ábécé első betűjének megnevezése›’. ≋ Megfelelői: ném. Alpha; fr. alpha; stb.: ’alfa’. A ’kezdet’ és ’első’ jelentés a Bibliából terjedt el: Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég (János: Jelenések könyve 1: 8, 21: 6, 22: 13); vö. még →ómega.
☞ TESz.; EWUng.→ analfabéta