alarm ∆ A: 1722 allarmára (Nyr. 63: 11); 1743 alarmanak (Nyr. 63: 11); 1743 állarmban (Nyr. 63: 11); 1835 Alarm, Allarm (Kunoss: Gyal.); 1848 allarme (NSz.); 1868 alármát (NSz.); nyj. alárom, alárum (ÚMTsz.) J: ’riadó | Alarm’

alarmíroz ∆ A: 1848 allarmírozva [sz.] (NSz.); 1853 alarmírozták (Nszt.); 1893 alármirozva [sz.] (NSz.) J: 1 1853 ’riadóztat | alarmieren’ (↑); 2 1881 ’nyugtalanít | beunruhigen’ (NSz.)

A szócsalád korábbi tagja, az alarm vándorszó. |  ≡  Ném. Alarm, (R.) alarma; fr. alarme; ol. allarme, (mant.) alarm, (mil.) alàrma, (bol.) alàrom; szbhv. alarm; or.  (R.) aлapм; stb.: ’riadó’. Az olaszból terjedt el [< ol. allʼarme ’fegyverbe!’].  ⇒⌂  A magyarba olasz, német és esetleg francia közvetítéssel került át.

Az alarmíroz német jövevényszó. |  ≡  Ném. alarmieren ’riadóztat; bevetésre felszólít; nyugtalanít’ [< fr. alarmer ’ua.’].

☞ EtSz. alárma a.; TESz.; EWUng.→ almárium, lármaNszt ↪alarm; ↪alarmíroz