akna A: 1177/ Acna [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 130); 1222 Akana (OklSz.); 1621 akonájá (Szenczi Molnár: Dict. Aknája a.); 1663 okonáján (MFl.); 1708 akónája (Pápai Páriz: Dict. Aknája a.); 1753 oknájáig (NSz.) J: 1 1177 ’sóbánya | Salzgrube’ (↑); 2 1600 ’hordólyuk; hordódugó | Spundloch; Spund’ (SzT.); 3 1782 ’a felszínről nyitott függőleges v. lejtős bányavájat | Schacht’ # (SzT.); 4 1808 ’nyílás; ablak | Öffnung; Fenster’ (Sándor I.: Toldalék); 5 1808 ’bánya | Bergwerk’ (NSz.); 6 1818 ’kémény | Kamin’ (NSz.); 7 1843 ’robbanóanyaggal töltött földalatti járat | Pulvergang, Sprenggrube’ (NSz.); 8 1869 e. ’vízbe v. földbe helyezett robbanószerkezet | Seemine, Tretmine’ (Nszt. akna² a.); 9 1877 ’az a hordódonga, amelyen a töltőnyílás van | Fassdaube mit Spundloch’ (Nyr. 6: 272); 10 1908 ’akolópálca | Visierstab’ (MNy. 4: 42); 11 1915 ’aknavetőbe való v. abból kilőtt robbanólövedék | Geschoss des Minenwerfers’ # (Nszt. aknagránát a.) Sz: aknász 1791 Aknász ’bányász | Grubensteiger’ (Nszt. aknász¹ a.); 1835 ’egy fajta műszaki katona | Mineur 〈Soldat〉’ (Tzs. Minirer a.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Blg.  (N.) окнó ’tetőablak; hordólyuk’; szbhv. okno ’bányaakna; ablaktábla’; szlk. okno ’ablak’; or. окнo ’ua.’; stb. [< szláv *oko ’szem’].  ⌂  Valószínűleg a 4. jelentés az elsődleges. A 2. jelentés feltehetőleg bolgár hatásra alakult ki. A 7. jelentés a tűzakna ’robbanóanyaggal töltött földalatti járat’  (1830: Minerva 6/3: 200) összetételből keletkezett önállósulással. A 10. jelentés kialakulásában valószínűleg az →akó is szerepet játszhatott. A 8. és 11. jelentés a ném. Mine ’bánya; robbanószerkezet; stb.’ alapján keletkezett tükörjelentés. A mai magyar nyelvben a szó 3., 7., 8. és 11. jelentésében az akna alak, a 2., 9. és 10. jelentésében pedig az akona változat használatos, de teljes szóhasadás nem ment végbe.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 60; TESz.; EWUng.→ okulár