ajtó [6] A: 1315 Kysaytoud [sz.] [hn.] (OklSz.); 1319/ Kyusaytou [hn.] (OklSz.); 1372 u./ aytorol (JókK. 85); 1416 u./¹ aitait (BécsiK. 37); nyj. áttó (MTsz.); ajtal, ëjtukat (ÚMTsz.) J: ’be- és kijutást lehetővé tevő nyílás, ill. ezt elzáró (fa)szerkezet | Tür’ # Sz: ajtócska 1416 u./¹ aitoւkakat (BécsiK. 175) | ajtós 1404 Aythos [hn.] (FNESz.); 1508 aytos ’ajtóőrző, ajtónálló | Türsteher’ (DöbrK. 465)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Egy -ó képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése. A ’(ki)nyit’ jelentésű relatív tő -t műveltető igeképzővel keletkezett. Az abszolút tő valószínűleg örökség az ugor korból; vö. vog.  (T.) aj- ’megszabadul, kiszabadítja magát’, ajt- ’(ki)old, (ki)szabadít’ [ugor *ᴕjɜ ’kiszabadítja magát, megszabadul’]. A -t műveltető képző talán már az ugor korban a tőhöz kapcsolódott. A szó eredetileg a sátor vagy kunyhó bejárati nyílását jelölhette.  ⚠  Finnugor egyeztetése kevésbé valószínű, az →áj² főnévből való származtatása pedig téves.

☞ TESz.; MNy. 63: 209; UEW. 901; EWUng.→ ajtófélUN UEW. № 1873Nszt ↪ajtó; ↪ajtó-; ↪-ajtó; ↪ajtós