siska¹ † A: 1419 ? Siska [szn.] (OklSz.); 1542 syska (OklSz.) J: ’egy fajta ágyú | Art Kanone’

Ismeretlen eredetű. |  ≁  Sem a siska ’(sütő)kemence’  (1787: NSz.), sem a siska ~ suska ’gubacs; fenyőtoboz’ stb. (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) nem tartozik ide.  ⌂  A két, leginkább a palóc nyelvjárásokban elterjedt tájszó közül az első a szlk.  (N.) šiška ’búbos kemence’ [tisztázatlan eredetű] szóból származik. A második jövevényszó egyrészt a szerbhorvátból vagy szlovénból, másrészt a szlovákból ered: szbhv. šiška; szln. šiška: ’gubacs’ és szlk. šiška, šuška ’fenyőtoboz’ [tisztázatlan eredetű]. – A siska ’fánk; gombóc’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) valószínűleg az utóbbihoz tartozik külön átvételként a szlk. šiška ’fánk; forgácsfánk ‹egy fajta sütemény› szóból’.

☞ TESz. siska³ a. is, siska⁴ a. is; EWUng.

siska² A: 1419 ? Siska [szn.] (OklSz.); 1688 Siska (Herman: Pászt. 460); nyj. suska (MTsz.) J: ‹mn› 1419 ? ’kajla, lelógó fülű | etw herabhängendes (zB. Ohren, Haare, Hörner) habend’ (↑), 1688 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1772/ ’egy fajta lelógó fülű disznó | Art Schwein mit herabhängenden Ohren’ (Kreszn.)

Ismeretlen eredetű. |  ∼  Idetartozik: suski ’egy fajta lelógó fülű disznó’  (1872: NSz.).  ≂  Tisztázatlan idetartozású: siska ’egy fajta gyomnövény’  (1769: Bakos J.: Szműv. 38), ’a pázsitfüvek családjába tartozó, sáshoz hasonló növény, nádperje’  (1793: NSz.); esetleg a szbhv. šiška ’őszi búza; fűféle; tamariszkusz; sulyom’, ez a származtatás azonban szóföldrajzi nehézségekbe ütközik.

☞ TESz. siska⁵ a. is; EWUng.