seb¹ A: 1138/ ? Sebu (MNy. 32: 131); 1138/ Sebudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1260–1270/ boyseb (OklSz. baj-seb a.); 1372 u./ ʒepphetÿk [sz.] (JókK. 50); 1416 u./¹ ſèbnèc (BécsiK. 214); 1757 sebb (NSz.) J: 1 1260–1270/ ’a testszövet felületi megsérülésével támadt nyílás, hegedő sérülés; megsebesítés | Wunde’ # (↑); 2 1474 ’lelki bántódás, bántás | Gram, Leid; Beleidigung’ (BirkK. 4); 3 1772/ ’vminek épségében, erejében esett sérelem, kár | Schaden’ (NSz.) Sz: sebes (†1082) 1350 ? Sębęs [szn.] (Györffy: DHA. I: 240); 1372 u./ ſebeſſek (JókK. 102) | sebhedik, sebheszik 1372 u./ ’sebesül | verwundet werden’ (↑); 1870 sebheszik, sebhüszik ’ua.’ (CzF.) | sebhet 1416 u./² megſebhètec ’sebesít | verwunden’ (MünchK. 48rb) | sebesít 1506 ſeboͤſoͤhed meg (WinklK. 261) | sebesül 1506 megh ſebeſewlwen [sz.] (WinklK. 101) | sebész 1832 seb (Szily: NyÚSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A 2., 3. jelentés metafora.
sebes A: 1181/ Sebespatak [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 44); 1211 Sebus [szn.] (OklSz.); 1372 u./ ſebes (JókK. 160); 1495 e. ſebo̗ſſego̗s [sz.] (GuaryK. 20); 1526 Sebess (SzékK. 92); 1566 sebbessége [sz.] (Heltai: Fab. 38) J: ’gyors | schnell, rasch’ # Sz: sebesség 1372 u./ ſebeſſeguel (JókK. 16) | sebességes 1495 e. ’nagyon gyors | sehr schnell’ (↑)
sebbel † A: 1531 ſebbel (ÉrsK. 158) J: ’nagy gyorsasággal | mit großer Schnelligkeit’
seb² † A: 1611 Seb (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1611 ’gyorsaság, heveskedés | Schnelligkeit, Aufbrausen’ (↑); 2 [főleg -e E/3. személyű birtokos személyjellel] 1803 ’a víz sodra, sebes folyása | Strömung 〈des Wassers〉’ (NSz.)
sebtében A: 1615 septében (NySz.); 1639 sebtébe (NySz.); 1712 e. sebtiben (NySz.) J: ’sietve, gyorsan, futtában | eilig, flüchtig’
sebten × A: 1750 sebtėn (NSz.); 1828 septėn (NSz.); nyj. seftön (Nyíri A.: Szenna 163); septin (MTsz.) J: ’sietve, gyorsan, futtában | eilig, flüchtig’
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a sebes fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű. Esetleg ősi igenévszó lehet. A sebes ennek az igenévszónak az igei vagy névszói értékű tagjából keletkezhetett -s deverbális vagy denominális névszóképzővel; vö. →szoros, →teljes stb.
A sebtében és a sebten származékszavak. | ⌂ A sebtében és a sebten feltehetőleg az igei értékű tagból keletkezett -t névszóképzővel, E/3. személyű -e birtokos személyjellel és -ben, ill. -n határozóraggal; vö. folytában (→folytán). Ugyanakkor nem zárható ki, hogy utóbbi az igenévszó névszói értékű tagjából kelezett; ebben az esetben a szó belseji t helyrag lehet.
A sebbel származékszó. | ⌂ A sebbel valószínűleg az igenévszó névszói értékű tagjából keletkezett -vel eszközhatározó raggal.
A seb² elvonás. | ⌂ A seb² elvonásnak látszik a sebes-ből, ill. a sebbel-ből.
A szócsaládhoz még | ∼ Idetartoznak: (R.) sebben ’gyors’ (1552/ (Tinódi: Cronica H4b); sebtet ’siet, igyekszik’ (1803: NSz.); sebeg ’hadar’ (1861: MNyszet. 6: 348).
☞ NyK. 51: 298; TESz.; EWUng.→ sebbel-lobbal