per¹ A: 1213/ Perrus [sz.] [szn.] (VárReg. 252.); 1214/ Pers [sz.] [szn.]; Pris [sz.] [szn.] (VárReg. 310., 303.); 1395 k. per (BesztSzj. 180.); 1464 Pewrews [sz.] [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 588); 1551 pwrws [sz.] (LevT. 1: 87); 1870 pėr (CzF.); nyj. pér (ÚMTsz.) J: 1 1213/ ? ’jogi vita, ill. ennek eldöntésére való törvényes eljárás | Rechtsstreit, Prozeß’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1456 k. ’pörlekedés, szóváltás | Streit, Wortwechsel’ (SermDom. 2: 150) Sz: peres 1213/ [szn.] (↑); 1511 ’pertárs, perbeli ellenfél | prozeßführend’ (Zolnai Gy.: Nyelveml. 197) | pereskedik 1810/ pörösködik (NSz.)
perel [1] A: 1416 u./² peꝛlèni [sz.] (MünchK. 11vb); 1470 perelni [sz.] (SermDom. 2: 240); 1532 po̗ro̗lieto̗k (TihK. 254); 1863 Pėlleni [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 512); 1870 pėrėl (CzF.) J: 1 1416 u./² ’pert folytat, pereskedik | Prozeß führen’ # (↑); 2 1493 k. ’veszekszik, perlekedik | srteiten, zanken’ (FestK. 391); 3 1881 ’〈tűz〉 ropog, morogva, duruzsolva ég | lodern, prasseln 〈Feuer〉’ (NSz.) Sz: perlekedik 1613 perlekedgyuͤnk (NySz.)
A szócsalád alapja, a perel jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szerbhorvátból. | ≡ Szbhv. (R.) prȅti ’vádol’, prȅti se ’pereskedik’; – óe. szl. pьrěti ’civakodik, perlekedik, veszekedik, ellentmond’, pьrěti sę ’kételkedik, kétségbe von’; szlk. prieť sa ’civakodik, perlekedik’; or. (N.) преть ’ua., vitatkozik’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind pŕ̥t- ’viszály, harc, küzdelem; sereg’; lat. spernere ’vissszalök, továbbtol, lenéz, megvet’; stb.]. – A szerbhorvátból való származtatás mellett szól az a körülmény, hogy az ige jogi szakszóként csak ebben a nyelvben adatolt. ⌂ A perel és a pöröl változatok között az irodalmi nyelvben szóhasadás ment végbe; ma az első főleg az 1., az utolsó a 2. jelentésben használatos.
A per elvonás. | ⌂ A perel-ből lett elvonva.
☞ Nyr. 31: 129, 308; Kniezsa: SzlJsz. 415; TESz.; EWUng.→ al-¹, fel-¹, gyanúper, parittya, perpatvar, viszont-
per² A: 1768 per te (Nyr. 101: 218) J: 1 1768 ’〈megszólításként használatos szó v. név előtt:〉 tegezve, magázva stb. 〈megszólít〉 | per, mit 〈du, Sie usw., als Anrede〉’ (↑); 2 1873 ’-(n)ként, -(já)val, -(jé)vel | pro, je 〈Zeiteinheit, Stück usw.〉’ (NSz.); 3 1897 ’〈közönséges törtek kimondásakor, a nevező ragtalan alakját használva:〉 osztva vmivel | gebrochen durch ... 〈zB. 2/3〉’ (PallasLex. Tört a.)
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. per ’át, keresztül; át; -val/-vel’; stb.; – vö. még ném. per Jahr ’évenkénti, évi, évente’, per Stück ’darabjával, darabonként; stb.’. A latinban indoeurópai eredetű; vö. óind pári ’körben, körös-körül; vmi fölött kifelé, körül; ellen’; gör. περί ’körül; át, keresztül’; stb. A szó a németben olasz mintára, főleg a kereskedelmi szaknyelvben terjedt el; vö. ol. per diritto ’igazság szerint, jogilag’, dieci per volta ’nyolc-nyolc’; stb.