nyugat A: 1789 nyugotra (NyF. 50: 63); 1792 nyúgati [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Nap a.); 1801 nyugott (NSz.); 1811 Nyugat (NSz.); nyj. nyugutnak (ÚMTsz.) J: 1 1789 ’az az égtáj, amerre a nap lenyugszik | Westen’ # (↑); 2 1795 ’a Magyarországtól nyugatra eső tájak, országok | Abendland; die Länder und Kultur westlich von Ungarn, der Westen’ # (NSz.); 3 1881 ’naplemente | Sonnenuntergang’ (NSz.) Sz: nyugatos 1947 nyugatos ’a 2. világháború idején a nyugati országok egyikébe emigrált személy; a nyugati országokból hazatelepült, visszavándorló személy | West-Emigrant; Heimkehrer aus dem Westen’ (NSz.)
Egy összetétel utótagjának önállósulásával keletkezett. | ⌂ A napnyugat (→nap-) szóból jött létre. Hasonló szemlélethez vö. →kelet¹; vö. még csuv. χəvelanǝ̑ś ’nyugat’ (csuv. χəvel ’nap ‹égitest›’, anǝ̑ś ’lenyugvás’); tat. kö̆nbatǝ̑š ’nyugat’ (tat. kö̆n ’nap ‹égitest›’, batǝ̑š ’lenyugvás’). A 2. jelentés metonimikusan keletkezett az eredeti 1. jelentés alapján. A 3. jelentés a napnyugat összetétel eredeti jelentéséből alakulhatott ki. – A nyugatos ’a Nyugat folyóirat irányzatát követő’ (1914: NSz.) származékszó a Nyugat irodalmi folyóiratnévből származik. – A (R.) nyugat ’nyugalom, biztonság, védettség’ (1823: NSz.) változat nyelvújítás kori tudatos szóalkotás a →nyugszik tövéből -at névszóképzővel, a →nyugalom helyett.
☞ TESz.; MSFOu. 185: 64; EWUng.→ nap-
nyugszik [2/3] A: 1372 u./ nyugatlā [sz.] (JókK. 30); 1372 u./ nyugoʒnakuala, nÿgonnak (JókK. 143, 3), de vö. →nyugalom; 1416 u./¹ megnugouec [▽] (BécsiK. 64); 1416 u./² ṅugoggatoc [d-j] (MünchK. 33ra); 1456 k. el nuguʒik (SermDom. 2: 277); 1531 meg ... nyogozic (TelK. 344); 1541 nuguek (KazK. 151) J: 1 1372 u./ ’pihen; fekszik, alszik | ruhen; liegen, schlafen’ # (JókK. 143); 2 1416 u./¹ ’csendes, békés állapotban van | Ruhe halten, ruhig bleiben’ # (BécsiK. 295); 3 1416 u./¹ ’(le)csillapodik, alábbhagy | sich beruhigen’ (↑); 4 1416 u./² ’〈égitest〉 a látóhatár alá kerül | untergehen 〈Himmelskörper〉’ (MünchK. 36vb); 5 [el~ik] 1519 ’meghal | sterben’ (JordK. 732); 6 1624 ’〈halott〉 eltemetve fekszik | ruhen 〈Leiche〉’ # (NySz.); 7 [meg~ik] 1636 ’beletörődik, beleegyezik vmibe, meg van elégedve vmivel | sich fügen, sich zufrieden geben’ # (NySz.); 8 1804/ ’vmin alapszik, vmitől függ | beruhen, sich gründen’ (NSz.) Sz: nyugatlan 1372 u./ ’nyugtalan | unruhig’ (↑) | nyugodt 1372 u./ nÿugottak (JókK. 30) | nyugat 1416 u./¹ megṅugotom ‹ige› ’nyugtat, nyugoszt | beruhigen’ (BécsiK. 181) | nyughatik 1416 u./¹ ṅughatatlāſaǵot [sz.] (BécsiK. 41) | nyughatatlan 1416 u./¹ [sz.] (BécsiK. 41) | nyughatatlanság 1416 u./¹ (BécsiK. 41) | nyugt- [birtokos személyjellel] 1416 u./ ṅugtaiglan (BécsiK. 109); [-(o)t tárgyraggal] 1781 nyugtot (NSz.) | nyugtalan 1456 k. ? nuktalanohit [sz.] (SermDom. 2: 304); 1763 nyugtalankodol [sz.] (NSz.) | nyugtalanít 1456 k. ? (SermDom. 2: 304); 1784 Nyugtalanít (Baróti Szabó: KisdedSz. 61) | nyugoszt 1518 k. megh nÿwgoztoÿa [sz.] (PeerK. 332) | nyugosztal 1636 nyúgosztalnál (NySz.) | nyugtat 1664/ nyugtathassák [sz.] (NySz.) R: nyugton 1808/ nyugton ’nyugodt, békés | ruhig’ (NSz.)
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. ? vog. (AL.) ńont- ’nyugszik’; osztj. (É.) ńoγol-, ńōγol- ’ua.; alszik’; md. (E.) nuvśe-, (M.) nuva- ’szendereg, szundikál’ [fgr. *ńuŋɜ- ’pihen, nyugszik’]. ⌂ A fgr. *ŋ a magyarban az *ŋk vagy *γ fokon keresztül g-vé alakult; vö. →agg, →jég stb. A szó belseji sz gyakorító képző. A változatok sokszínűsége abból fakad, hogy a tőváltozat különböző fonetikai változatokkal együtt fordul elő. A kikövetkeztetett nyug- szótő a nyelvújítás korában újraéledt, és ’nyugvó, pihenő’ jelentésben összetételek előtagjaként vált használatossá (először 1801 e.); vö. nyugágy ’nyugalmat biztosító ágy’ (1823: NSz.), nyugdíj (1823: NSz.) stb. Ritkán előfordul nyug ’nyugalom, biztonság, védettség’ (1823: NSz.) jelentésben is.
☞ Bárczi: SzófSz.; NyK. 72: 153; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ nap-, nyugalom, nyugtatványUN UEW. № 648