kankó¹ × A: 1422 ? Kankos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1559 kanko (Sztárai: ComLep. 38) J: ’egy fajta magyar parasztruha, szűr | Art ungarisches Bauernkleid, ungarischer Bauermantel’

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Nyelvjárási szinten is elavulóban van.

☞ TESz.; EWUng.

kankó² × A: 1422 ? Kankos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1566 kanko (Heltai: Fab. 40); 1784 kankó (Baróti Szabó: KisdedSz. 91); nyj. gángó (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1566 ? ’hajlott, görbe | gebückt, krumm’ (↑), 1833 ’ua.’ (Kassai: Gyökerésző 2: 57) | ‹fn› 1 1784 ’horog; kampósbot | Haken; Krückstab’ (↑); 2 1840 ’horog alakú vágóeszköz, szecskavágó | krummes, hakenförmiges Werkzeug zum Häckseln’ (HOklSzj. 120); 3 1863 ’mankó | Krücke’ (Kriza [szerk.] Vadr. 504)

Származékszó egy fiktív tőből, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  A szótő (’meggörbül’, esetleg ’görbe’ jelentéssel) vagy a →konya szócsaládjának tövével vagy a →kukorica (vö. még →kacs) szócsaládjának tövével függ össze. A szóvég -kó vagy -ó kicsinyítő képző; vö. →kajkó, ormó (→ormány¹) stb.  ∼  Idetartozik: (N.) kankad ’meggörbül, hajlik’  (MTsz.).

☞ Bárczi: Htört. 167; TESz.; EWUng.→ kacs, konya, kukora

kankó³ A: 1795/ ? Kankóba (I.OK. 30: 260); 1808 Kankó (Sándor I.: Toldalék) J: ’gennyes folyással járó, fertőző nemi betegség | Tripper’

Bizonytalan eredetű, esetleg német jövevényszó. |  ≡  Vö. ném.  (R.) kanker ’rákos daganat’, (lot.) khaŋker ’szájpenész; szivacsos hólyagocska a csecsemő szájában’ [valószínű egybeesés a lat. cancer ’rák; karcinóma’ és a germánok letelepedése előtti *gongro- ’kinövés a fákon’ szavakkal].  ⌂  A szóvégi ó-hoz vö. esetleg →jankó. – A származtatás nehézsége, hogy a magyarban nem adatolható a kanker változat.  ∼  Ugyanarra az etimonra mennek vissza esetleg: (R.) kankus ’kankó, tripper’  (1768: Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 300); (N.) kankuca ’ua.’  (TESz.), kankusza ’kelés, fekély’  (TESz.)

☞ TESz.; EWUng.