kankó² × A: 1422 ? Kankos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1566 kanko (Heltai: Fab. 40); 1784 kankó (Baróti Szabó: KisdedSz. 91); nyj. gángó (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1566 ? ’hajlott, görbe | gebückt, krumm’ (↑), 1833 ’ua.’ (Kassai: Gyökerésző 2: 57) | ‹fn› 1 1784 ’horog; kampósbot | Haken; Krückstab’ (↑); 2 1840 ’horog alakú vágóeszköz, szecskavágó | krummes, hakenförmiges Werkzeug zum Häckseln’ (HOklSzj. 120); 3 1863 ’mankó | Krücke’ (Kriza [szerk.] Vadr. 504)
Származékszó egy fiktív tőből, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ A szótő (’meggörbül’, esetleg ’görbe’ jelentéssel) vagy a →konya szócsaládjának tövével vagy a →kukorica (vö. még →kacs) szócsaládjának tövével függ össze. A szóvég -kó vagy -ó kicsinyítő képző; vö. →kajkó, ormó (→ormány¹) stb. ∼ Idetartozik: (N.) kankad ’meggörbül, hajlik’ (MTsz.).