kalács¹ A: 1370 ? Kalach [szn.] (BánffyOkl. 1: 290); 1395 k. kalach (BesztSzj. 1251.) J: 1 1395 k. ’finomlisztből tejjel, élesztővel készített tésztaféle; sütemény | Gebäck aus feinem Hefeteig; Backwerk, Kuchen’ # (↑); 2 1545 ’kelt tésztából sütött sütemény; (finom) sütemény | Gebäck aus feinem Hefeteig; Backwerk, Kuchen’ (OklSz.); 3 1882 ’egy tekercs kender; fonatba csavart fonal, szalma stb. | ein Kranz Hanf; in Flechten gelegtes Garn, Stroh usw.’ (Nyr. 11: 572)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kolač ’cukrász áru, sütemény, kalács, pékség; egy köteg kerékabroncs; kerek súly a halászhálón’, (N.) ’kerek ünnepi kenyér; stb.’; szlk. kolač ’sült tésztaféle, sütemény, kalács; kerek, lepény formájú tárgy’; or. калач, (R.) кала́ч ’függőzár alakú fehér cipó, vekni; fehér búzakenyér’; stb. [< szláv *kolo ’kerék’].  ≋  Megfelelői:ném.  (k.-ném.) kollatsch, kollatsche ’egy fajta sütemény’, (B.) golatschen ’kerek sütemény’; rom. colac ’kalács, sütemény; gumiabroncs, csiga, tekercs, henger; kútkáva’; stb.  ⌂  A 2., 3. jelentés metaforikus.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 240; TESz.; EWUng.→ kalács³, kóló, kürtőskalács, térdkalács

kalács² × A: 1370 ? Kalach [szn.] (BánffyOkl. 1: 290); 1585 Saytó kálláts (Cal. 237); 1832 Kalácsfának (NSz.); 1875 kalác-fo (MTsz.) J: ’görbe (v. vmely célból meghajlított) fa(darab) | krummes (od. für irgendeinen Zweck gekrümmtes) Holz(stück)’

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő a →kall szóéval lehet összefüggésben. A szóvégek -ács névszóképző; vö. →bogáncs, szilács (→szilánk) stb. A ’himbálódzik’ : ’meggörbül, elgörbül’ jelentés összefüggéshez vö. →csavarog; vö. még →kódórog.  ∼  Idetartozik: kalócsa ’keresztfa a szalmafedél tetőgeincénél mint szélellenző; egy fajta oldalmerevítő, oldaltám’  (1736: HOklSzj. 65).

☞ TESz.; EWUng.→ kall

kalács³ † A: 1645 kalák [?✐]; kolák [?✐] (Bakos F.: REl. 234) J: ’feljelentőnek, nyomravezetőnek fizetett jutalom | Lohn für einen Ermittlungshelfer, Angeberlohn’ Sz: kalákol 1728 kikalákol ’nyomra vezet | auf die Spur bringen’ (Bakos F.: REl. 234)

kalácsol † A: 1757 kalácsol (Bakos F.: REl. 234) J: ’jelez, mutat, nyomra vezet | anzeigen, auf die Spur bringen’

Román jövevényszó. |  ≡  Rom. colac, colaci [többes szám] ’egy fajta sütemény, cipó; ilyen formájú v. gömbölyded alakú’, (R.) ’vérdíj; a megtaláló jutalma ‹pl. egy elveszett állatért›; kártérítés, jutalom a megtalált állat ápolásáért; pénz’ [szláv eredetű; vö. →kalács¹] | rom. colǎci ’megad, közöl, jelez, megmutat; elszabadult állatot befog; a körözöttet megtalálja’; ez egy, a főnévtől független átvétel.  ⌂  A szó eleji ka a →kalács¹ hatására keletkezhetett. A kalákol származékszó a kalács³ szó kalák változatának hatására jött létre.

☞ TESz.; Bakos F.: REl. 234; EWUng.→ kalács¹