kalács³ † A: 1645 kalák [?✐]; kolák [?✐] (Bakos F.: REl. 234) J: ’feljelentőnek, nyomravezetőnek fizetett jutalom | Lohn für einen Ermittlungshelfer, Angeberlohn’ Sz: kalákol 1728 kikalákol ’nyomra vezet | auf die Spur bringen’ (Bakos F.: REl. 234)
kalácsol † A: 1757 kalácsol (Bakos F.: REl. 234) J: ’jelez, mutat, nyomra vezet | anzeigen, auf die Spur bringen’
Román jövevényszó. | ≡ Rom. colac, colaci [többes szám] ’egy fajta sütemény, cipó; ilyen formájú v. gömbölyded alakú’, (R.) ’vérdíj; a megtaláló jutalma ‹pl. egy elveszett állatért›; kártérítés, jutalom a megtalált állat ápolásáért; pénz’ [szláv eredetű; vö. →kalács¹] | rom. colǎci ’megad, közöl, jelez, megmutat; elszabadult állatot befog; a körözöttet megtalálja’; ez egy, a főnévtől független átvétel. ⌂ A szó eleji ka a →kalács¹ hatására keletkezhetett. A kalákol származékszó a kalács³ szó kalák változatának hatására jött létre.
☞ TESz.; Bakos F.: REl. 234; EWUng.→ kalács¹