kalács¹ A: 1370 ? Kalach [szn.] (BánffyOkl. 1: 290); 1395 k. kalach (BesztSzj. 1251.) J: 1 1395 k. ’finomlisztből tejjel, élesztővel készített tésztaféle; sütemény | Gebäck aus feinem Hefeteig; Backwerk, Kuchen’ # (↑); 2 1545 ’kelt tésztából sütött sütemény; (finom) sütemény | Gebäck aus feinem Hefeteig; Backwerk, Kuchen’ (OklSz.); 3 1882 ’egy tekercs kender; fonatba csavart fonal, szalma stb. | ein Kranz Hanf; in Flechten gelegtes Garn, Stroh usw.’ (Nyr. 11: 572)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kolač ’cukrász áru, sütemény, kalács, pékség; egy köteg kerékabroncs; kerek súly a halászhálón’, (N.) ’kerek ünnepi kenyér; stb.’; szlk. kolač ’sült tésztaféle, sütemény, kalács; kerek, lepény formájú tárgy’; or. калач, (R.) кала́ч ’függőzár alakú fehér cipó, vekni; fehér búzakenyér’; stb. [< szláv *kolo ’kerék’].  ≋  Megfelelői:ném.  (k.-ném.) kollatsch, kollatsche ’egy fajta sütemény’, (B.) golatschen ’kerek sütemény’; rom. colac ’kalács, sütemény; gumiabroncs, csiga, tekercs, henger; kútkáva’; stb.  ⌂  A 2., 3. jelentés metaforikus.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 240; TESz.; EWUng.→ kalács³, kóló, kürtőskalács, térdkalács