jász¹ A: 1318 Jazonice [lat. végződéssel] (I.OK. 12: 234); 1335 Jaaz [szn.] (NytudÉrt. 68: 98); 1416 u./¹ iazoknac (BécsiK. 215) J: ‹fn› 1 1318 ’egy iráni, közelebbről alán néptörzs tagja | Mitglied eines alanischen Volksstammes’ (↑); 2 1416 u./¹ ’〈az ókorban:〉 filiszteus ember | Philister als Angehöriger eines Volkes im Altertum’ (↑); 3 1692 ’egy magyar néprajzi csoport tagja | Angehöriger einer ungarischen ethnographischen Gruppe’ (I.OK. 12: 236) | ‹mn› 1446 ’a magyarországi alánokkal és – később – egy magyar néprajzi csoporttal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | auf die ungarländischen Alanen und später auf eine ungarische ethnographische Gruppe bezüglich’ (OklSz.) Sz: jászság 1618 Jászságnak [✐] (EWUng.)
Óorosz jövevényszó. | ≡ Or. яс, (R.) ясинъ, яси [többes szám]: ’egy alán népcsoport tagja’ [török eredetű; vö. csag. as ’a régi alánok neve, akiket a kipcsakok leigáztak’]. A török szó egy iráni nyelvből származik; vö. av. āsu- ’gyors’; újperzsa āhū ’gazella’; stb. Vö. még →oszét. ≋ A szbhv. (R.) Jasi [többes szám] ’egy alán népcsoport tagja’ magyar közvetítéssel az oroszból származik. ⌂ A főnévi 2. jelentés keletkezésének alapja nem teljesen világos. A 3. jelentés a Magyarországon letelepedő alán népcsoportok asszimilálódásával magyarázható. ∼ A törökből (↑) származó Eszlár [hn.] ~ Oszlár [hn.] (1220/ Vzlari [hn.] (VárReg. 120.)) végső soron ugyanarra az etimonra megy vissza. ⚠ Ótörök származtatása megfelelő adatok hiányában nem valószínű.
☞ MNy. 8: 193; Kniezsa: SzlJsz. 230; I.OK. 12: 233; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ oszét
jász² × A: 1549 jaz kezeget (OklSz.); 1604 Iaʃʒkéʃʒeg (Szenczi Molnár: Dict.); 1673 Jász keszeg (NySz.); 1834 Jáz (Kassai: Gyökerésző 3: 69); nyj. jác (MTsz.) J: 1 1549 ? ’fürge cselle | Elritze, Ellering’ (↑), 1590 ’ua.’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 82); 2 1673 ’pénzes pér | Asch’ (↑); 3 1803 ’ónos jász | Aland’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Jaͤse a.); 4 1805 ’fejes domolykó | Döbel’ (Bálint: SzegSz. jász-keszeg a.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. jaz, (N.) jas, jes, jez, jiz ’ónos jász’; szlk. (N.) jas ’ua.; fejes domolykó’; or. язь ’ónos jász’; stb. [tisztázatlan eredetű]. ≋ Megfelelője: ném. (K. k.-ném.) jäse, jäsen ’ónos jász’. ⌂ Gyakran fordul elő a →keszeg-gel alkotott összetételben (↑). Néhány jelentés (pl. az 1.) terminológiai bizonytalanságot tükrözhet.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 229; TESz.; EWUng.