fél-

I  félhold A: 1405 k. fel hod (SchlSzj. 59.) J: 1 1405 k. ’a holdkorong (látható) fele | Halbmond’ # (SchlSzj. 59.) (↑); 2 1748 ’〈mint az iszlám vallás szimbóluma〉 | 〈als Symbol des Islam〉’ (NySz.) | félszeg A: 1469 felzeegh [szn.] (MNy. 57: 240); 1541 fēlſʒeg (Sylvester: ÚT. 1: 28) J: 1 1469 ? ’csonka, béna | verstümmelt’ (MNy. 57: 240) (↑), 1541 ’ua.’ (Sylvester: ÚT. 1: 28) (↑); 2 [határozói értékben is] 1800 ’ferde | schief, schräg’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 3 1806 ’ügyetlen, gyámoltalan | ungeschickt, unbeholfen’ (NSz.) | féleszű A: 1588 Fel eszuͤ (NySz.) J: ’félbolond, félőrült | halbverrückt’ | félbolond A: 1793 fél bolondnak (NSz.) J: ’félőrült | halbverrückt’ | félvállról A: 1808 Félválról (Sándor I.: Toldalék) J: ’gőgösen, lenézően, megvetően | von oben herab, geringschätzig’ | félnótás A: 1878 félnótás (Nyr. 7: 369) J: ’félbolond, félőrült | halbverrückt’ | Ilyenek még: félkedvvel ’kelletlenül; kedvetlenül, bosszúsan | unwillig; verdrießlich’ (1583: SzT.); félkopasz ’félig v. bizonyos hajrészeken kopasz | halbkahl’ (1643: Comenius: Jan. 54); félkegyelmű ’félbolond, félőrült | halbverrückt’ (1840: NSz.)II  félszemű A: 1490 k. fel zemu (NagyvGl. 68.) J: ’egyszemű | einäugig’ # – De vö. 1527 ffel zemel ’az egyik szem | ein Auge’ (ÉrdyK. 647) | félkéz A: 1585 k. fel kez fÿresz (Gl. fűrész a.) J: ’az egyik kéz | eine Hand’ Sz: félkézkezű 1816 félkezǘ ’csak egy keze, karja van | eine Hand habend’ (Márton J.: OskolaiLex. 1: 133) | félláb A: 1604 Félláb (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’az egyik láb | ein Fuß’ Sz: félláblábú 1808 Féllábú ’egylábú; csak egy lába van | Einbeiniger; einen Fuß habend 〈Mensch, Vogel usw.〉’ (Sándor I.: Toldalék) | Ilyenek még: félfülű ’egy fajta edény | einhenkelig’ (1679: SzT.); félkarú ’egy karja van | einarmig’ (1833: Honművész 1833. nov. 7.: 509)III  félteke A: 1604 Felteke (Szenczi Molnár: Dict. Hemíſphaerium a.) J: ’félgömb, főleg a földgolyó egyik fele | Halbkugel; Hemisphäre’ | félvér A: 1828 félvérű [sz.] (HazKülfTud. 1828. márc. 8.: [161]) J: ‹mn› 1828 ’különböző fajtájú szülőktől származó 〈különösen ló〉 | von Eltern verschiedener Rasse abstammend 〈bes. Pferd〉’ (HazKülfTud. 1828. márc. 8.: [161]) (↑) | ‹fn› 1831 ’két különböző fajta első keresztezéséből származó csikó, ló | Halbblut’ # (NSz.) | félkör A: 1835 félkör (Tzs. Halbzirkel a.) J: ’a teljes körív fele | Halbkreis’

Összetett szavak előtagja, azonos a →fél² szóval. |  ⌂  Az 1. csoportban az előtag a ’kevesebb mint szükséges, szokásos; nem teljes egész ‹határozószóként is›’ jelentésben áll. A félszeg-ben az utótagnak (→szeg²) ’rész’ jelentése van; itt ’sérült, csonka’ > ’ügyetlen, esetlen’ jelentésváltozással számolhatunk. A félvállról tulajdonképpen megszilárdult ragos alakulat; keletkezésének az lehet az alapja, hogy az oldalt fordított fejjel, az egyik vállon keresztül való nézés, beszélés megvetést, lekicsinylést fejez ki. A félnótás-ban a →nóta valószínűleg a tökéletlen beszédre vagy hangképzésre vonatkozott; vö. még (N.) félhangú ’félbolond’ (MTsz.). – A 2. csoportban a →fél² ’az egyik ‹a kettő közül›’ jelentésben áll, amely finnugor jellegzetesség, így egyben magyar sajátosság is; vö. finn silmäpuoli; votj. pal śin: ’az egyik szem’; stb. – A 3. csoportban az előtag ’az egésznek, a teljesnek (pontosan) a fele’ jelentésben áll; ezek az összetételek tükörfordítások. A félteke szóhoz vö. lat. hemisphaerium ’félgömb’; vö. még ang. hemisphere; fr. hémisphére; stb.: ’ua.’. A félkör-höz vö. ném. Halbkreis ’félkör’; vö. még ang. half-circle; fr. demi-cercle; stb.: ’ua.’. A félvér-hez vö. ném. Halbblut; ang. half-blood; stb.: ’félvér’.

☞ TESz. félkegyelmű a., félnótás a., félszeg a., félteke a., félvállról a., félvér a.; EWUng.→ bolond, ész, fél², hold¹, kéz, kör, láb, nóta, szeg², szem, teke, váll, vérNszt fél²; fél-; féleszű; félhold; félkarú; félkegyelmű; félkör; félnótás; félszeg; félszemű; félteke; félvállról; félvér

fél¹ A: 1138/ ? Feles [sz.] [szn.] (MNy. 32: 57); 1227 Feltev [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. közepe/ felleyn [ɔ: fellyen] [l-j] (ÓMS.); 1416 u./¹ fėlėc (BécsiK. 77); 1490 fylthe (SzalkGl. 183.); 1578 fély [□] (Bornemisza: ÖrdKís. 115) J: 1 1138/ ? ’retteg vmitől | sich fürchten’ # (MNy. 32: 57) (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 123); 2 1138/ ? ’aggódik | sich ängstigen’ # (MNy. 32: 57) (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 17); 3 1227 ? ’vkit félve tisztel | jmdn fürchtend verehren’ (OklSz.) (↑), 13. sz. közepe/ ’ua.’ (ÓMS.) (↑) Sz: félés 1138/ Feles [szn.] (MNy. 32: 57); 1508 felese (NádK. 179) | félt 1227 [sz.] [szn.] (OklSz.) (↑) | félelem 1372 u./ felelemuel (JókK. 44) | félelmik 1372 u./ felelmenek ’retteg vmitől | sich fürchten’ (JókK. 108) | félemik 1416 u./¹ mėǵfelèmėc ’megijed, megrémül | sich erschrecken’ (BécsiK. 287) | félelmes 1416 u./¹ felèlmès ’ijesztő | furchtbar’ (BécsiK. 154) | félékeny 1416 u./² fėlekeńec ’ijedt, félénk, aggodalmas | ängstlich’ (MünchK. 39va) | félénk 1536 Felenknel (NySz.) | féltékeny 1742/ féltékeny ’félénk | furchtsam’ (NSz.); 1805/ ’vkit féltő | eifersüchtig’ (NSz.) | félős 1783 Félö́s (NSz.) | félemlít [főleg meg~] 1784 félemlitt (NSz.) | félelmetes 1799 félelmetes (NSz.) | féltékenykedik 1832/ féltékenykednek (NSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog. (T.) piľ-; osztj. (V.) pĕl-; zürj. (Sz.) pol-; votj. (MU.) puwi̮; md. (E.) (M.) peľe-; finn pelkää; lp. (norv.) bâllâ-; – jur. pīľū; szelk. piti̮; kam. pim-; stb.: ’fél, retteg vmitől’ [uráli *pele- ’ua.’].  ⌂  Az 1. jelentés a lat. (e.) timere Deum ’Istent tisztelő, istenfélő’ hatására keletkezhetett az eredeti 3. jelentésből. A tréfás félsz ’félelem, aggodalom’ (1655: NySz.) az E/2. személyű igealak főnevesülésével keletkezett; vö. mersz (→mer²).  ⌘  A féltékeny, félős, félemlít, félelmetes, féltékenykedik nyelvújítási alkotások.

☞ EtSz.; MSzFE. fél² a.; TESz.; EWUng.→ isten-UN UEW. № 739Nszt fél¹; félékeny; félelem; félelmes; félelmetes; félemlít; félénk; félés; félős; félt; féltékeny; féltékenykedik

fél² A: 1135 ? feled, fele [szn.] (MNL (OL) Dl. 206809); 1138/ ? Feles [sz.] [szn.] (MNy. 32: 57); 12. sz. vége/ feleym (HB.); 1329 Feeleghaz [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ fèl (BécsiK. 214); nyj. fël (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 12. sz. vége/ ’embertárs | Mitmensch, Nächste(r)’ (HB.) (↑); 2 1302 ? ’vminek a fele része, vmiből egy rész | Hälfte, Teil’ # (Nyr. 106: 224), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 27); 3 1372 u./ ’oldal | Seite’ # (JókK. 11); 4 1372 u./ ’kapcsolatban álló személyek egyike | Partei, Partner; Gegner’ # (JókK. 12); 5 1519 ’feleség | Ehefrau’ (JordK. 241); 6 1527 ’vidék | Gegend, Landes- od. Ortsteil’ (ÉrdyK. 426); 7 1527 ’vminek a közepe | Mitte’ (ÉrdyK. 555) | ‹mn› 1 1372 u./ ’párosan összetartozó dolgok közül az egyik | einer 〈von beiden〉’ # (JókK. 11); 2 1405 k. ’az egésznek felét kitevő | halb’ # (SchlSzj. 59.) Sz: feles 1138/ [szn.] (MNy. 32: 57) (↑); 1541 feles ’páros | paarig’ (Sylvester: ÚT. 1: 82); 1631 ’hitves, asszony; pár, társ | Gattin; Gefährte’ (SzT.); 1888 ’fél részért dolgozó mezőgazdasági munkás | Halbbauer’ (Nyr. 17: 558) | felényi 1604 feléni (Szenczi Molnár: Dict. Seſquioctávus a.) | felez 1708 Felezet [sz.] (Pápai Páriz: Dict.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog. (T.) pǟl ’vminek a fele; (egyik) oldal’; osztj. (V.) peḷək ’vminek a fele’, (É.) pēl ’egyik oldala, része vminek’; zürj. (Sz.) pe̮l ’egy pár egyik fele; vminek az oldala, része’; votj. (Sz.) pal ’ua.; vminek a fele; táj, világrész; időszak, napszak; fél’; cser. (KH.) pel, wel ’oldal’, pe·lə ’fél; fele vminek’; md. (E.) peľ, (M.) päľ ’oldal’, (E.) peľe, (M.) päľä ’fél; fele vminek’; ? finn suupieli ’szájszeglet’ (suu ’száj’), pielos, pielus ’perem, szegély’; lp. (norv.) bælle ’oldal; fele vminek; összetartozó pár egyik fele’; – jur. peľe ’vminek a fele, darab’; szelk. päläk ’vminek a fele, oldal’; kam. pjel, pēl ’fél; oldal’; stb. [uráli *pälä ’fél; vminek a fele; oldal’].  ≋  Megfelelői: óe. szl. polъ ’oldal, középső rész’; alb. palë ’pár’; stb.  ⌂  A magyarban a szó belseji magánhangzó eredetileg ē volt. A másodlagos 1. jelentéshez vö. or. половина ’fele vminek’ : óor. половина, половинка ’fél ‹a bíróságon, háborúban›’. A 4. és 7. jelentés a 2.-ból, az 5. jelentés az 1.-ből keletkezett.  ⌂⇒  A magyarból: rom. (N.) féle ’fél liter ‹mint űrmérték›’.

☞ KSz. 13: 263; EtSz.; MSzFE. fél¹ a.; TESz.; Bárczi: HBEl. 21; EWUng.→ ajtófél, atval, éjfél, ellen-², fél-, fele-, -féle, felekezet, felel, feleség, felesel, felől, félre, fészer, más-, polhák, verő-, vőfélyUN UEW. № 722Nszt fél²; fél-; felényi; feles; felez