fél¹ A: 1138/ ? Feles [sz.] [szn.] (MNy. 32: 57); 1227 Feltev [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. közepe/ felleyn [ɔ: fellyen] [l-j] (ÓMS.); 1416 u./¹ fėlėc (BécsiK. 77); 1490 fylthe (SzalkGl. 183.); 1578 fély [□] (Bornemisza: ÖrdKís. 115) J: 1 1138/ ? ’retteg vmitől | sich fürchten’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 123); 2 1138 u./ ? ’aggódik | sich ängstigen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 17); 3 1227 ? ’vkit félve tisztel | jmdn fürchtend verehren’ (↑), 13. sz. közepe/ ’ua.’ (↑) Sz: félés 1138/ Feles [szn.] (MNy. 32: 57); 1508 felese (NádK. 179) | félt 1227 [sz.] [szn.] (↑) | félelem 1372 u./ felelemuel (JókK. 44) | félelmik 1372 u./ felelmenek ’retteg vmitől | sich fürchten’ (JókK. 108) | félemik 1416 u./¹ mėǵfelèmėc ’megijed, megrémül | sich erschrecken’ (BécsiK. 287) | félelmes 1416 u./¹ felèlmès ’ijesztő | furchtbar’ (BécsiK. 154) | félékeny 1416 u./² fėlekeńec ’ijedt, félénk, aggodalmas | ängstlich’ (MünchK. 39va) | félénk 1536 Felenknel (NySz.) | féltékeny 1742/ féltékeny ’félénk | furchtsam’ (NSz.); 1805/ ’vkit féltő | eifersüchtig’ (NSz.) | félős 1783 Félö́s (NSz.) | félemlít [főleg meg~] 1784 félemlitt (NSz.) | félelmetes 1799 félelmetes (NSz.) | féltékenykedik 1832/ féltékenykednek (NSz.)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) piľ-; osztj. (V.) pĕl-; zürj. (Sz.) pol-; votj. (MU.) puwi̮; md. (E.), (M.) peľe-; finn pelkää; lp. (norv.) bâllâ-; – jur. pīľū; szelk. piti̮; kam. pim-; stb.: ’fél, retteg vmitől’ [uráli *pele- ’ua.’]. ⌂ Az 1. jelentés a lat. (e.) timere Deum ’Istent tisztelő, istenfélő’ hatására keletkezhetett az eredeti 3. jelentésből. A tréfás félsz ’félelem, aggodalom’ (1655: NySz.) az E/2. személyű igealak főnevesülésével keletkezett; vö. mersz (→mer²). ⌘ A féltékeny, félős, félemlít, félelmetes, féltékenykedik nyelvújítási alkotások.
☞ EtSz.; MSzFE. fél² a.; TESz.; EWUng.→ isten-UN UEW. № 739
fél² A: 1135 ? feled, fele [szn.] (MNL (OL) Dl. 206809); 1138/ ? Feles [sz.] [szn.] (MNy. 32: 57); 12. sz. vége/ feleym (HB.); 1329 Feeleghaz [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ fèl (BécsiK. 214); nyj. fël (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 12. sz. vége/ ’embertárs | Mitmensch, Nächste(r)’ (↑); 2 1302 ? ’vminek a fele része, vmiből egy rész | Hälfte, Teil’ # (Nyr. 106: 224), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 27); 3 1372 u./ ’oldal | Seite’ # (↑); 4 1372 u./ ’kapcsolatban álló személyek egyike | Partei, Partner; Gegner’ # (JókK. 12); 5 1519 ’feleség | Ehefrau’ (JordK. 241); 6 1527 ’vidék | Gegend, Landes- od. Ortsteil’ (ÉrdyK. 426); 7 1527 ’vminek a közepe | Mitte’ (ÉrdyK. 555) | ‹mn› 1 1372 u./ ’párosan összetartozó dolgok közül az egyik | einer 〈von beiden〉’ # (JókK. 11); 2 1405 k. ’az egésznek felét kitevő | halb’ # (SchlSzj. 59.) Sz: feles 1138/ [szn.] (↑); 1541 feles ’páros | paarig’ (Sylvester: ÚT. 1: 82); 1631 ’hitves, asszony; pár, társ | Gattin; Gefährte’ (SzT.); 1888 ’fél részért dolgozó mezőgazdasági munkás | Halbbauer’ (Nyr. 17: 558) | felényi 1604 feléni (Szenczi Molnár: Dict. Seſquioctávus a.) | felez 1708 Felezet [sz.] (Pápai Páriz: Dict.)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) pǟl ’vminek a fele; (egyik) oldal’; osztj. (V.) peḷək ’vminek a fele’, (É.) pēl ’egyik oldala, része vminek’; zürj. (Sz.) pe̮l ’egy pár egyik fele; vminek az oldala, része’; votj. (Sz.) pal ’ua.; vminek a fele; táj, világrész; időszak, napszak; fél’; cser. (KH.) pel, wel ’oldal’, pe·lə ’fél; fele vminek’; md. (E.) peľ, (M.) päľ ’oldal’, (E.) peľe, (M.) päľä ’fél; fele vminek’; ? finn suupieli ’szájszeglet’ (suu ’száj’), pielos, pielus ’perem, szegély’; lp. (norv.) bælle ’oldal; fele vminek; összetartozó pár egyik fele’; – jur. peľe ’vminek a fele, darab’; szelk. päläk ’vminek a fele, oldal’; kam. pjel, pēl ’fél; oldal’; stb. [uráli *pälä ’fél; vminek a fele; oldal’]. ≋ Megfelelői: óe. szl. polъ ’oldal, középső rész’; alb. palë ’pár’; stb. ⌂ A magyarban a szó belseji magánhangzó eredetileg ē volt. A másodlagos 1. jelentéshez vö. or. пoлoвина ’fele vminek’ : óor. пoлoвина, пoлoвинка ’fél ‹a bíróságon, háborúban›’. A 4. és 7. jelentés a 2.-ból, az 5. jelentés az 1.-ből keletkezett. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) féle ’fél liter ‹mint űrmérték›’.
☞ KSz. 13: 263; EtSz.; MSzFE. fél¹ a.; TESz.; Bárczi: HBEl. 21; EWUng.→ ajtófél, atval, éjfél, ellen-², fél-, fele-, -féle, felekezet, felel, feleség, felesel, felől, félre, fészer, más-, polhák, verő-, vőfélyUN UEW. № 722