daru [7/2] A: 1283/ Dorwastow [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 350); 1298/ ? Darow [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 10: 325); 1347 Darusag [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 133); 1395 k. daru (BesztSzj. 1166.); 1515 daro (LevT. 2: 2); 1833 Darv (Kassai: Gyökerésző 1: 414) J: 1 1283/ ’hamuszürke színű, gólya alkatú gázlómadár | Kranich (Grus grus)’ # (↑); 2 1841 ’emelőgép | Kran’ # (Nyr. 92: 115)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) tarə·w; osztj.  (V.) tarəγ; zürj.  (V.) turi; votj.  (Sz.), (K.) turi: ’daru’ [fgr. *tarɜ-kɜ vagy *tarkɜ: ’ua.’]. Már a finnugor alapnyelvben származékként létezhetett.  ⌂  A *t > d zöngésedéshez vö. →domb, →dug stb. A szó belseji *rk alakulásához vö. →fordít, →féreg. Az egyeztetés gyengéjének számít a madárnév onomatopoetikus jellege (vö. még →krúkog).  ≋  Hasonló szavak más nyelvekben: oszm. turna; tung. tokorou̯; stb.: ’daru’. A 2. jelentés valószínűleg idegen nyelvi mintájú tükörjelentés; vö. ang. crane; ol. gru; stb.: ’daru ‹madár és emelőgép›’.

☞ EtSz.; NyK. 64: 64; MSzFE.; TESz.; Raun-Eml. 238; EWUng.→ daruszőrűUN UEW. № 1032