ön¹ A: 1806 Ö́n, önnök (Révai: ElGr. 1: 302); 1828 ön (MNy. 1: 78) J: 1 1806 ’ő 〈E/3. személyű személyes névmás〉 | er (sie, es)’ (↑); 2 1828 ’maga 〈udvarias megszólításként〉 | Sie 〈als Anrede〉’ (MNy. 1: 78) Sz: önöz 1840 önözni [sz.] (NSz.)

Különféle összetételek előtagjának önállósodása, tudatos szóalkotással. |  ⌂  Olyan összetételekből, mint az önbelőle, önmaga (→ön-¹) stb. Keletkezésénél a tévesen, összetételként felfogott →önként is közrejátszhatott. Az 1. jelentés tulajdonképpen az →ön² (→önnön) újabb keletkezésű névmási jelentése. A 2. jelentés Széchenyi István gróf ajánlására terjedt el a ném. sie : Sie ’ön, önök’ és fr. vous ’ua.’ megfelelőjeként.  ⌘  Nyelvújítási szó.

☞ TESz. ön² a.; EWUng.→ ön-¹UN UEW. № 919

ön-¹

I  önmaga A: 1372 u./ ewn maga (JókK. 19) J: ’saját személye, saját maga | er, sie, es selbst’ #II  önbelőle † A: 1372 u./ ewn belewle kÿwl (JókK. 10) J: ’saját magából | aus, von selbst’ | önkéjén † A: 1416 u./¹ o̗nkeieken (BécsiK. 32) J: ’önként, szabad akaratból | freiwillig’ | önbenne † A: 1456 k. wnbenne (SermDom. 1: 448) J: ’személyében | in ihm/ihr’ | önkényén † A: 1520 Enkenniken (Gl.) J: ’önként, szabad akaratból | freiwillig’ | Ilyenek még: önközte ’közöttük | unter ihnen’ (1580 k.: Gl.); önképpen ’saját magától | von selbst’ (1750: NySz.)

Összetett szavak előtagja, azonos az →ön² (→önnön) szóval. |  ⌂  Az utótag →önnön előtaggal is előfordul; vö. 1529 e. wnwn magok ’ő maga, saját maga’  (VirgK. 12v); 1531 ewnnen kehen ’önkéntes’  (ÉrsK. 485). – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): belőle (→belül), kéjén (< →kéj), kényén (→kény).

☞ TESz. ön a., ön- a.; EWUng.→ belül, benne, kéj, kény, maga, ön¹, önként, önkény, önnön

ön-²

I  önismeret A: 1790 ön esméret (Nyr. 10: 309) J: ’önmaga megismerése | Selbsterkenntnis’ # | önérzet A: 1812 önérzettel (NSz.) J: ’az ember személyes értékének és az életben betöltött szerepe fontosságának érzése, tudata | Selbstgefühl’ # | öntudat A: 1821 öntudatot (TudGyűjt. 5/3: 14); 1831 öntudatja (MNy. 15: 148) J: ’az embernek önmagára mint személyiségre és a világhoz való viszonyára vonatkozó tudata | Selbstbewußtsein’ # | Ilyenek még: önbizalom ’az a tulajdonság, hogy vki bízik saját képességeiben, magában | Selbstvertrauen’ (1831/: NSz.); önfegyelem ’önuralom | Selbstdisziplin’ (1856: RefGimnKecskemét : 5)II  öngyilkosság A: 1809 őngyilkosságtól (NSz.) J: ’az a tett, hogy vki önmagát szándékosan megöli | Selbstmord’ # | önvédelem A: 1818 ö́nvédelemrö́l (TudGyűjt. 2/6: 18); 1825 önvédelem (Nyr. 39: 204) J: ’vkinek a maga személyét v. javait veszélyeztető támadás elleni védekezése | Selbstverteidigung’ # | önfenntartás A: 1826 önfenntartásnak (NSz.) J: ’létfenntartás | Selbsterhaltung’ | Ilyenek még: önfeláldozás ’az a cselekvés, hogy vki életét áldozza más(ok)ért v. vmely eszméért | Selbstaufopferung’ (1826: TudGyűjt. 10/8: 113); önfertőzés ’nemi önkielégítés | Selbstbefleckung’ (1843: Kunoss: UjdSzóf. Magömlesztés a.)III  önműködő A: 1839 önmüködő (Tudtár 6/9: 143); 1922 Önműködő (RévaiLex.) J: ’külső jelzésre elindítható v. működésben tartható, automatikus | selbsttätig, automatisch’ # | öngyújtó A: 1884 öngyújtót (VasárnapiU. 1884. febr. 3.: 81); 1914 öngyujtó (NSz.) J: ‹mn› 1914 ’magától gyújtó | selbstzündend’ (↑) | ‹fn› 1928 ’gyújtókészülék | Feuerzeug’ # (TechnLex. 2: 190) | önindító A: 1875 önindító (TermtudKözl. 1875. jún. 1.: 252); 1952 önindító (Halász: MNSz.) J: ’önműködő indító, robbanómotor megindításához használatos olyan, rendszerint elektromos szerkezet, amely a főtengelyt addig forgatja, míg a gyújtás a motorban meg nem történik | Selbstanlasser’

Tükörfordítások előtagja, azonos az →ön² (→önnön) szóval. |  ⌂  A tükörfordítások német minta alapján keletkezett összetett szók; vö. ném. Selbsterkenntnis, Selbstmord, selbsttätig; stb. Az 1. és 2. csoportban az összetételi tagok között birtokos viszony áll fenn, a 3. csoportban határozói. – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): ismeret (→ismer), érzet (→érez), tudat (→tud), gyilkosság (→gyilkos), védelem (→véd), fenntartás ’magatartás’  (1760: NSz.), gyújtó (→gyűjt), működő (→mű) stb.  ⌘  A legtöbb összetétel nyelvújítási szóalkotás.

☞ TESz. ön a., ön- a.; EWUng.→ érez, fenn, indít, ismer, gyilkos, gyújt, mű, önnön, tart, tud, véd

önnön ∆ A: 13. sz. második fele/ Vnun (GyS.); 1372 u./ ewnen, ewnewn (JókK. 3, 93); 1416 u./³ o̗nno̗n (AporK. 44); 1515 k. Ennen (AporK. 213) J: 1 13. sz. második fele/ ’saját, tulajdon | (sein, ihr) eigen’ (↑); 2 1372 u./ ’ő maga, saját maga | er (sie, es) selbst’ (JókK. 71)

ön² A: 1372 u./ ewn belewle (JókK. 10); 1456 k. wnbenne (SermDom. 1: 448); 1519 eenneý, enneeben (JordK. 623) J: ‹nm› 1 1372 u./ ’ő maga, saját maga | er (sie, es) selbst’ (↑); 2 1372 u./ ’saját, tulajdon | (sein, ihr) eigen’ (JókK. 3) | ‹fn› 1833 ’személyiség; egyéniség | Ich; Persönlichkeit’ (Jelenkor 2/2: 493) Sz: önzés 1826 önzési [sz.] (Minerva 2: 567); 1829/ önzés (NSz.) | önzetlen 1829/ önzetlenséggel [sz.] (NSz.) | önös 1833 önös (Regélő 1833. júl. 4.: 218) | önző 1833 önző (HazKülfTud. 1833. ápr. 17.: 243)

A szócsalád alapja, az ön² származékszó egy finnugor eredetű tőből. |  ⌂  Az ö--ből, a →ő névmás β nélküli tőváltozatából jött létre -n névmásképzővel.

Az önnön származékszó. |  ⌂  Az önnön, amelynek eredeti változata az önön volt, az →ön² névmásképző kettőződésével jött létre. A szó belseji nn gemináció eredménye.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Mindkét szó eredeti jelentése ’ő maga’.  ⌘  Az ön származékszavai nyelvújítási alkotások.

☞ NyK. 35: 434; TESz. ön¹ a.; EWUng.→ ő, ön-¹, önként, önkény, őszinte