ó¹ [7/1] A: 1055 ohut (TA.); 1211 Fuentuhout [hn.] (PRT. 10: 510); 1239 Oluar [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 466); 1519 awat (JordK. 397); 1645 óv (NySz.) J: 1 1055 ’(nagyon) régi | (sehr) alt’ (↑); 2 1416 u./² ’nem ebből az évből való 〈termés, termék, főleg bor〉 | nicht heurig, von älterem Jahrgang 〈Feldfrucht, Obst, haupts. Wein〉’ (MünchK. 60ra); 3 1416 u./² ’ócska, elnyűtt | abgenützt’ (MünchK. 15rb); 4 1585 ? ’idejét múlt, elavult | veraltet, überlebt’ (Cal. 716 [ɔ: 717]), 1750–1771 ’ua.’ (NySz.)
Örökség, megfelelői azonban vitatottak. | 1 Örökség a finnugor korból. | ≡ A megfelelőkhöz vö. →agg. Ez utóbbi és az ó¹ szóhasadáson nyugvó ellentétei lehetnek egymásnak. 2 Örökség az uráli korból. | ≡ Vö. ? cser. (B.) ümašte ’előző évben, tavaly’; md. (E.) umok ’régen, korábban, hajdan’; lp. (norv.) oames ’öreg, régi’, (L.) å̄mēs, aͦpme ’régi, öreg, lehasznált, kopott, elnyűtt’; – mot. igomo ’reggel’; karag. umuń ’holnap’; stb. [uráli *oma ’régi, öreg’]. ⌂ Az ó¹ ma főleg csak különböző összetételek előtagjaként él, mint pl. óbor, ókor, ótestamentum stb.
☞ MNy. 13: 65; Vir. 1934: 152; TESz.; UEW. 337, 448; EWUng.→ avas², avul, óbárdus, ócska, ódon, ósdi, ószeresUN UEW. № 665; UEW. № 907
ó² A: 13. sz. közepe/ O, Vh (ÓMS.); 1372 u./ oh (JókK. 110); 1708 Óh (Pápai Páriz: Dict.) J: ’〈isz〉 | 〈Interj.〉’ #
Onomatopoetikus szó. | ⌂ Spontán hangadásból származó indulatszó általában az érzelem, kedélyállapot kifejezésére. A funkciói a szövegkörnyezettől függően eltérőek lehetnek (fájdalom, bánat, csodálkozás, gúny, vágy kifejezésére stb.). Hasonló onomatopoetikus szavak: ném. oh; fr. oh; or. o; stb.: ’‹isz›’.