állapotos A: 1903 állapotosság [sz.] (MKözig. 1903. nov. 1.: 6) J: ’terhes, viselős | schwanger’ #
Származékszó. | ⌂ Az →állapot főnévből jött létre melléknévképzővel. Keletkezésében közrejátszhattak különféle melléknévi szószerkezetek; vö. →másállapot; vö. még nehézkes állapot ’terhesség’ (1768: SzT.); áldott állapot ’ua.’ (1931: Zlinszky: Eufemizmus). A szó valószínűleg jóval korábbi, mint az első adatai. ⚠ Kevésbé valószínű az a magyarázat, amely szerint a másállapotos ’terhes’ (< →másállapot) összetett szó utótagjának önállósulásával jött létre: ilyen összetétel csak a nyelvjárásokból mutatható ki.
☞ TESz.; EWUng.→ állapik