ábécé A: 1510 a b cet (MargL. 1); 1531 abechet (ÉrsK. 159); 1598 abécén (NySz.); 1683 ábecés [sz.] (SzT.); 1708 Abétze (Pápai Páriz: Dict. Abecedārius a.); 1792 ábécé (NSz.) J: 1 1510 ’a betűk összessége; betűrend | Alphabet; alphabetische Ordnung’ # (↑); 2 1776 ’elemi fokú ismeretek vmely tárgyban | Elementartkentnisse’ (Nszt.); 3 1970 ’(önkiszolgáló) üzlet, bolt | Geschäft, Laden’ (VasN. 1970. júl. 10.: 4)

Összetett szó. |  ⌂  A latin betűsor első három betűjének összeolvasásából keletkezett; vö. lat.  (k.) abcedarium ’ábécé’; vö. még lat.  (h.) abecedarium ’ábécéskönyv’. A szó elterjedését a magyarországi német hivatali nyelv is elősegíthette.  ≋  Megfelelői: ném.  (h.) Abc, Abece; cseh abeceda; stb.: ’ua.’.  ⌂  A 3. jelentés motivációja bizonytalan, feltehetőleg az adott üzlettípusban található áruféleségek sokaságával függhet össze.  ∼  Idetartozik: ábécédárius ’ábécét tanuló’  (17. sz. vége: SzT.); ez a lat.  (h.) abecedarius ’ua.’ átvétele.

☞ EtSz.; NyK. 50: 458; NytudÉrt. 15: 43; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ cirill