turha A: 1577 k. turha (OrvK. 103); 1595 torhat (Gombocz E.: BotTört. 59) J: 1 1577 k. ’takony | Popel’ (); 2 1577 k. ’sűrű, zöldesszürke nyálka, amely köhögés közben feltör | Schleim’ (OrvK. 134); 3 1887 ’iszap | Schlamm’ (Herman: HalK. 836)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A turha és a →torha között feltehetőleg szóhasadás ment végbe. A turha ma ritkán, leginkább 2. jelentésében fordul elő.  ⚠  Szláv származtatása jelentéstani okokból nem meggyőző.

TESz.; NytudÉrt. 105: 52; EWUng. torha