szerez [1] A: 1372 u./ ʒereʒ, ʒerʒenek (JókK. 130, 39); 1416 u./¹ zèꝛze (BécsiK. 24); 1416 u./² megʒ́èꝛèʒuėn [sz.] (MünchK. 36va); 1416 u./³ zo̗rzeie [sz.] (AporK. 130); 1495 e. ʒero̗ʒ (GuaryK. 8); 1520 zirzend (GyöngyGl. 342.); 1805 szërëz (NSz.) J: 1 [ma csak írásművel, zeneművel kapcsolatban] 1372 u./ ’alkot | schaffen’ # (JókK. 39); 2 1372 u./ ’(el)rendel, előír, megparancsol | verordnen, vorschreiben’ (JókK. 84); 3 [főleg szerzi magát vmihez] 1372 u./ ’elhatároz vmit; fekészül vmire | sich entschließen; sich vorbereiten’ (JókK. 37); 4 1372 u./ ’tárgyal, megbeszél | besprechen’ (JókK. 38); 5 1372 u./ ’elrendez vhogy, előkészít vhogy | vorrichten, zurechtlegen’ (JókK. 85); 6 1416 u./¹ ’eltervez, kigondol | ersinnen’ (BécsiK. 260); 7 1416 u./¹ ’gondoskodik vmiről; elintéz vmit | besorgen; erledigen’ (BécsiK. 6); 8 1416 u./¹ ’(szépen elrendezve) elhelyez vhol, odahelyez vhová | zurechtstellen’ (BécsiK. 276); 9 1416 u./² ’tulajdonává tesz vmit, összegyűjt vmit | erwerben’ # (MünchK. 70rb); 10 1416 u./² ’megállapít, megállapodásszerűen megígér | bestimmen, bestimmend versprechen’ (MünchK. 32rb); 11 [be~] 1513 ’beilleszt, befoglal 〈szövegbe〉 | einstellen, einschließen’ (NagyszK. 316); 12 1517 ’késztet, kényszerít | antreiben, zwingen’ (DomK. 219); 13 [főleg meg~] 1517 ? ’kiegészít, pótlólag hozzácsatol; fokoz | ergänzen, hinzufügen; erhöhen’ (DomK. 101), 1577 ’ua.’ (KolGl.); 14 [vkit ~] 1521 ’vkit vmely célra talál, megnyer, magához fogad, másvalakihez juttat | jmdm eine Stelle verschaffen, einen Vertrag mit jmdm über eine Arbeit schließen’ (MNy. 16: 17); 15 [ma főleg örömöt, meglepetést ~] 1526 e. ’előidéz, okoz | verursachen’ # (MNy. 43: 158); 16 [be~] 1781 ’előre gondoskodik vmiről, biztosít, megvásárol vmit, ellátja magát vmivel | im voraus besorgen, einkaufen’ # (NSz.) Sz: szerzés 1372 u./ ʒerʒeſe (JókK. 74) | szerzet 1372 u./ ʒerʒete ’odakészíttet, odajuttat | vorrichten, bereitlegen lassen’ (JókK. 75) | szerző 1416 u./¹ zerzo̗ ‹mn-i igenév› (BécsiK. 260); 1416 u./³ ’alkotóművész 〈főleg műalkotásoké〉 | Schöpfer 〈heute haupts. eines Kunstwerkes〉’ (↑) | szerződik 1511 megh zerzewtteth [sz.] (Zolnai Gy.: Nyelveml. 196) | szerzemény 1645 szerzemény (Szily: NyÚSz.)
Származékszó. | ⌂ A →szer² ’rend; mód stb.’ szóból -z igeképzővel. A jelentések részben az eredeti 1. jelentésből, részben az alapszó elvont jelentéséből keletkeztek.
szerzet A: 1372 u./ ʒerʒetenek (JókK. 8); 1416 u./¹ zerzètet (BécsiK. 211); 1513 zo̗rzethe (CzechK. 138) J: 1 1372 u./ ’szerzetesrend; papi rend | Mönchsorden; Priesterstand’ (↑); 2 1372 u./ ? ’előírás, elrendelés | Bestimmung, Anordnung’ (JókK. 108), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 54ra); 3 1416 u./¹ ’vallás, vallási szokás, vallásos cselekvés | Religion, Kult’ (BécsiK. 67); 4 1416 u./³ ’teremtmény, alkotás | Geschöpf’ (AporK. 156); 5 1490 ’dolog | Ding, Sache’ (SzalkGl. 30.); 6 1527 ’állapot | Zustand’ (ÉrdyK. 642); 7 1570 ’szerződés, megállapodás | Vertrag’ (RMNy. 2/2: 217); 8 1591 ’zsákmány, szerzemény | Beute’ (NySz.); 9 1598 ? ’furcsa teremtés, ember, 〈ritkán〉 embercsoport | sonderbarer Mensch, 〈selten〉 sonderbare Menschengruppe’ (NySz.), 1719 ’ua.’ (NSz.); 10 1618 ’pótlás, hozzátoldás | Zusatz’ (NySz.) Sz: szerzetes 1372 u./ ʒerʒeteſt ’vallásos; szerzetbeli | religiös; einem Mönchsorden angehörend’ (JókK. 110); 1372 u./ ’szerzetbeli egyén | Mönch’ (JókK. 116)
Származékszó. | ⌂ A →szerez ’megcsinál, elvégez; előír, elrendel’ névszóképzős alakja. Az 1. jelentés a →szerez közvetítésével a →szer¹ ’csoport, közösség’ jelentésére megy vissza. A 7–10. jelentéshez vö. a →szerez szerződik, szerzemény származékát. A szerzetes származék keletkezését, ill. főnevesülését támogathatták: lat. (k.) regularis ’ua.’ (vö. →regula); cseh řeholník ’ua.’ [< cseh (R.) řehola ’szerzetesrend’].
☞ Nyr. 42: 439; TESz.; NytudÉrt. 92: 166; EWUng.→ cseri-, fűszerszám, szerez