száll A: 1372 u./ ʒalnakuala; le ʒallanÿa [sz.] (JókK. 40, 43), de vö. →szállás; 1552 meg ʃʒálot (Heltai: Dial. A8b); 1585 Le szállok (Cal. 310); nyj. szá (OrmSz.) J: 1 [főleg le~] 1372 u./ ’vhová telepedik; (le)ereszkedik, (le)bocsátkozik | sich setzen; sich herunterlassen’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’megy, indul, kerül, jut vhová; mozdul, vonul 〈sereg, had〉 | sich begeben; rücken, ziehen 〈Heer〉’ (BécsiK. 240); 3 1416 u./² ’〈közlekedési eszközre〉 (fel)lép, ül stb.; 〈közlekedési eszközről〉 lelép | ein-, aufsteigen; aus-, absteigen’ # (MünchK. 21rb); 4 [ma főleg meg~] 1416 u./² ’átmenetileg lakik vhol | einkehren, einziehen’ # (MünchK. 77vb); 5 [meg~] 1456 k. ’〈személyt〉 hatalmába kerít | befallen’ (SermDom. 1: 33); 6 [főleg meg~] 1470 ’megtámad, ostromol; (fegyveres erővel) elfoglal, 〈seregestül〉 ellep | belagern; besetzen’ # (SermDom. 2: 583); 7 [vkire ~] 1470 ’örökségként jut vkire | jmdm zufallen’ (SermDom. 2: 760); 8 [alá~, le~] 1510 k. ’süllyed, süpped; apad 〈víz〉, ülepedik | sinken; fallen 〈Wasserhöhe〉, sich ablagern 〈Satz〉’ (AporK. 184); 9 [főleg alá~, le~] 1517 ’fogy, csökken, múlik; csillapodik, gyengül | schwinden; sich legen’ (DomK. 315); 10 [ellene ~, szembe~] 1551 ’felveszi a harcot; ellene szegül | den Kampf aufnehmen; sich widersetzen’ # (NySz.); 11 1772 ’repül | fliegen’ # (NSz.) Sz: szállatta 1416 u./² lè ʒ̇allatta ‹hat-i igenév› ’leszállása közben’ (MünchK. 85va) | szálló 1416 u./³ zallokkal ‹foly mn-i igenév› (AporK. 85); 1555 ’szállodában v. vendéglátó házigazdánál szállást igénybe vevő személy | Logiergast’ (Századok 1908: 247); 1780 ’a ellenséges területet elfoglaló hadsereg tagja | Angehöriger einer Besatzungsarmee’ (NSz.) | szállás 1470 rea ʒallaſaert ’öröklés | Überkommen’ (SermDom. 2: 760); 1535 k. ’ostrom; összeállítás, összeválogatás | Belagerung; Besetzung’ (Zay: Lánd. 41) | szállong 1519 ky zallonghwan [sz.] (JordK. 761) | szállat 1520 zallatoderth ’alászállás, lebocsátkozás | Sichniederlassen’ (PozsK. 24); 1629 Napszálat ’nyugat | Westen’ (OklSz.) | szálldogál 1621 ʃʒáldogalni [sz.] ’apránként aláereszkedik’ (Szenczi Molnár: Dict.) | szállingózik 1762 szálingódzik (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A különféle származékok gazdag jelentésköre arra utal, hogy a magyar szókészlet igen régi elemei közé tartozik. A különféle jelentések metaforikus úton keletkezhettek.

☞ NytudÉrt. 50: 47; TESz.; EWUng.→ szállás, szállít, szálló, szállóige

szállás A: 1211 ? Zalas [szn.] (OklSz.); 1229 ? Zallas [szn.] (OklSz.); 1251 zalasadov (OklSz.); 1279 Zallas [hn.] (OklSz.) J: 1 1211 ? ’az a hely, ahol vki (átmenetileg) megszáll; ideiglenes lakóhely, tartózkodási hely | Unterkunft; zeitweiliger Wohnsitz’ # (↑), 1251 ’ua.’ (↑); 2 1279 ? ’település 〈többnyire egy személyé v. egy családé〉; tanya | Behausung, Aufenthalt; Einödhof’ (↑), 1285 ’ua.’ (OklSz.); 3 1389 ’nomád nép települése, sátortábora 〈kunoké, jászoké〉 | Zeltlager von Nomadenvölkern’ (Nyr. 67: 41); 4 1416 u./¹ ’katonai tábor, hadi tábor | Feldlager’ (BécsiK. 30); 5 1456 k. ’vendégfogadó | Herberge’ (SermDom. 1: 19); 6 1514 ’szilaj marha, aprómarha teleltető hely a pásztor kunyhójával; idegen földről legeltetni jött pásztor kalyibája | Überwinterungsstelle des Viehs mit der Hirtenhütte; Hütte eines aus der Fremde um zu weiden gekommenen Hirten’ (OklSz.); 7 1681 ’a határban levő, időszakosan használt gazdasági épületek 〈istálló, ól, akol, ellető, fészer stb.〉 csoportja | eine Gruppe der in der Feldmark befindlichen, zeitweilig gebrauchten Wirtschaftsgebäude; unbedeckter, eingezäunter Platz vor dem Schweinestall’ (Bálint: SzegSz.); 8 1780 ’az anyaországtól távol eső település, gyarmat | Siedlung fern vom Mutterland, Kolonie’ (NSz.); 9 1860 ’róka, borz lakóhelye | (kleine) Höhle wild lebender Tiere’ (Bérczy: Vmsz. 23) Sz: szállásol 1791 szállásoló [sz.] ’átmenetileg lakik, szállást igénybe vesz | zeitweilig irgendwo wohnen’ (MNy. 9: 91); 1830 ’szállást ad, szállással ellát | beherbergen’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →száll (főleg ’leereszkedik; befordul’) igéből -ás névszóképzővel keletkezett. A jelentések részben az alapszó megfelelő jelentéséhez kapcsolódnak, részben pedig a származékok további jelentéstani fejleményei. A nyelvújítás korából származó 8. jelentés a →kolónia ’gyarmat’ magyar szóval való helyettesítésére tett kísérlet. – A szállás 1–3. és 6. jelentésében főleg kelet-európai vándorszóvá vált; vö. szbhv.  (N.) sàlāš ’tanya; marhaistálló’; rom. sălaș ’szállás, hajlék; pásztorkunyhó; tanya; stb.’; or. шалаш ’kunyhó, viskó’, (R.) ’kofabódé, zsibárusbolt’; votj. šalaš ’kunyhó, viskó’; stb.

☞ Nyr. 32: 155, 37: 98, 67: 41; EtIssl. 4: 58; TESz.; EWUng.→ száll