stabilizál A: 1770 stabilizáltattunk [sz.] (MNy. 59: 236) J: ’megerősít, megszilárdít | stabilisieren’

stabil A: 1835 Stabilis [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1900 Stabil(is) (Tolnai: MagySz.) J: ’szilárdan álló; tartós, állandó | feststehend; dauerhaft’

stabilizáció A: 1880 stabilizációjában (PestiH. 1880. jún. 18.: 6) J: ’állandósítás, megszilárdítás | Stabilisierung’

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. stabilisieren; ang. stabilize; fr. stabiliser; stb.: ’stabilizál’ | ném. stabil; ang. stable; fr. stable; stb.: ’stabil’; – vö. még lat. stabilis ’ua.’ [< lat. stare ’áll’] | ném. Stabilisation; ang. stabilization; fr. stabilisation; stb.: ’stabilizálás’. A stabilizál és stabilizáció szavak eredetije legkorábban a franciából mutatható ki.  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel került át, részben latinosított végződéssel. A stabil szó stabilis változata valószínűleg a latinra (↑) megy vissza.  ∼  Idetartozik a (R.) stabiliál ’(hosszú ideig) megőriz’  (1631/: MNy. 84: 252); ez a lat. stabilire ’megszilárdít, megerősít’ igéből származik.

☞ TESz.; EWUng.→ státus