spágó † A: 1544 spagot (OklSz.) J: ’madzag, zsineg | Bindfaden’

spárga² A: 1593 ſpargath (MNy. 62: 238); 1757 ispárgák (NSz.); 1861 espárga (MNyszet. 6: 356); nyj. ëspârga (MTsz.); párga (ÚMTsz.) J: 1 1593 ’madzag, zsineg | Bindfaden’ # (MNy. 62: 238) (↑); 2 1905 ’egy fajta figura balettban és tornában | Spagat 〈Ballett- und Turnfigur〉’ (NSz.)

Olasz (É.) jövevényszók. |  ≡  Ol. (vel.) ṣpā́go, (fri.) śpā́go: ’(kötöző)zsineg, madzag, spárga’, – ol. spago ’ua.’ [bizonytalan eredetű, esetleg vö. lat. (kés.) *spagum ’zsineg, zsinór’].  ≋  Megfelelői: szbhv. špaga; szln. špaga; stb.: ’(kötöző)zsineg, madzag, spárga’.  ⌂  A →spárga² végződéséhez vö. →articsóka, →pálya stb. A →spárga² szó belseji r-je inetimologikus, amelyhez a →spárga¹ analógiás hatása is hozzájárulhatott. Az ispárga, espárga-féle szókezdéshez vö. →iskola.  ⌂⇒  A magyarból: rom. (N.) șpárgă ’ua.’.

☞ TESz. spárga² a.; EWUng.→ spagetti

spárga¹ A: 1525 k. spargafÿw (MNy. 11: 81); 16. sz. parga (StUnBB. 1958. 1: 164) J: ’a liliomfélék családjába tartozó, konyhakertekben is termesztett növény | Spargel (Asparagus officinalis)’

Olasz jövevényszó. |  ≡  Ol. (R.) spargo, sparago (vel.) sparego, (fri.) sparg: ’spárga’ [< lat. asparagus ’fiatal sarj, hajtás’ < gör. ἀσπάραγος ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Spargel; cseh (N.) špargl; le. szparag; stb.: ’spárga’.  ⌂  A magyarba a mediterrán kertkultúra közvetítésével került; vö. →articsóka, →saláta stb. A szókezdő s-hez vö. →sája, →spágó stb.; a szóvégi a-hoz vö. →pálya, →picula stb.  ∼  Azonos etimonra megy vissza: aszparágusz ’‹dísznövény›’ (1911: RévaiLex.); de vö. 1854 asparagus ’spárga’ (Forst.), amely valószínűleg még nem számít magyar szónak.

☞ MNy. 42: 60; TESz.; EWUng.→ purga