reg¹ × A: 1498 ? Regew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1621 Regoͤbéka [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1498 ? ’nyög, jajgat | stöhnen, wehklagen’ (↑), 1887 ’ua.’ (Nyr. 16: 96); 2 1621 ’brekeg | quaken’ (↑); 3 1870 ’csikorog, nyikorog, recseg | knarren’ (CzF.)
regel × A: 1655 regelnek (NySz.); 1761 regoͤlik (NSz.); 1795 k. Regélni [sz.] (NSz.); 1870 regėl (CzF.); nyj. reköl (MTsz. regël a.) J: 1 1655 ’brekeg | quaken’ (↑); 2 1723 ? ’valótlan, bizonytalan hitelű híreket terjeszt | munkeln’ (NySz.), 1870 ’ua.’ (CzF.); 3 1724 ’kárál 〈tyúk〉 | glucken 〈Huhn〉’ (Nyr. 45: 9); 4 1761 ’emleget, mondogat, hangoztat; az unalomig ismétel | öfters erwähnen; bis zum Überdruß wiederholen’ (↑); 5 1787 ’korhol, ráripakodik vkire; leszól vkit | rügen; beschimpfen’ (NSz.); 6 1886 ’bőbeszédűsködik, szószátyárkodik | schwatzen’ (Nyr. 15: 380)
A szócsalád alapja, a reg¹ onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Ősi voltát az onomatopoetikus ige egy képzőjének hiánya bizonyítja. A →regös szócsaládjának tövével lehet azonos, és a →rekeg tövével is kapcsolatba hozható.
A regel szóhasadás. | ⌂ A regel és a regöl (→regös) feltehetőleg szóhasadással keletkezett a reg¹ szóból gyakorító képzővel.
reg² † A: 1372 u./ reg (JókK. 92); 1588 roͤg (NySz.); 1604 Règ (Szenczi Molnár: Dict.); 1704 regg (MonÍrók. 27: 140) J: ‹hsz› 1372 u./ ’napfelkelte után; a napszak elején, korán | am Morgen; früh’ (↑) | ‹fn› [jelzői értékben is] 1519 ’a hajnalt követő napszak | Morgen’ (JordK. 795)
reggel A: 1372 u./ reguel (JókK. 92); 1416 k./¹ reggèlnèc (BécsiK. 244); 1456 k. regel (SermDom. 1: 317); 1527 ryghwel (Heyden: Puerilium 35); 1798 Röggellött [sz.] (NSz.); 1805 rëggeli [sz.] (NSz.); 1821 regvöt (NSz.) J: ‹hsz› 1372 u./ ’a napfelkelte, ill. az éjszakai pihenés utáni időben; a napszak elején, korán | am Morgen; früh’ # (↑) | ‹fn› 1416 u./¹ ’a hajnalt követő napszak | Morgen’ # (↑) Sz: reggeli 1500 k. reggely ’holnapi | morgig’ (AporK. 154); 1792 ’reggelre való étel, ital | Frühstück’ (NSz.) | reggelizik 1816 Reggeliz (NSz.) R: reggelente 1839 [r.] ’minden reggel | jeden Morgen’ (NSz.) – De vö. 1784 reggelez (Baróti Szabó: KisdedSz. 69)
A szócsalád alapja, a reg² örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) räj, (Szo.) rēγ ’meleg, forró; hőség’; osztj. (DN.) rĕw ’fuvallat’, (Kaz.) rŭw ’meleg, hőség’; ? zürj. (Sz.) regi̮d ’hirtelen, hamarosan’; ? votj. (Sz.) ǯog ’forró; gyors, hirtelen’ [ugor *reŋɜ (? fgr. *reŋkɜ) ’meleg, forró; meleg, hőség’]. ⌂ Esetleg a →révül tövével függ össze, ám ez továbbra is kérdéses, hiszen a →révül, valamint az azzal rokon →részeg nomenverbum jellegű tőre utal, míg a reg és annak rokon nyelvi megfelelői névszók. A reg-ben végbement eredeti *ŋ, ill. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →ág, →agg stb. Az alapnyelvi jelentésből a magyarban végbemehetett egy ’napfelkete utáni napszak, amikor az idő felmelegszik’ > ’holnap’ jelentésváltozás. Határozószóként ragtalan határozói szerepben fejlődött ki; vö. →holnap, →nap¹ stb.
A reggel ragszilárdulás. | ⌂ A reggel megszilárdult ragos alakulat a reg² szóból -vel társhatározóraggal. Eredetileg határozószó volt, főnévi jelentéséhez vö. →éjjel, nappal (→nap¹) stb.
☞ MNy. 54: 181; TESz. reggel a.; UEW. 422, 423; EWUng.→ rég, részeg, révül, rögtönUN UEW. № 858; UEW. № 857