pilóta¹ A: 1694 Pilotot [Pilot □] (MNy. 79: 247); 1814 Pilótra (NSz.); 1816 pilota (MNy. 66: 339); 1918 pilótanövendékek (NSz.) J: 1 1694 ’révkalauz; kormányos | Lotse; Steuermann’ (MNy. 79: 247) (↑); 2 1918 ’repülőgépvezető | Flugzeugführer’ # (NSz.) (↑); 3 1958 ’sofőr | Autofahrer 〈haupts. Lkw-, Busfahrer〉’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Pilot; ang. pilot; fr. pilote; ol. pilota, piloto; stb.: ’révkalauz; repülőgépvezető, pilóta; gépkocsivezető, autós ‹főleg tehergépkocsi-, buszsofőr, ill. autóversenyző›’. Ezek végső soron a gör. (biz.) *πηδώτης ’révkalauz’ [< gör. πηδόν ’kormánylapát’] szóra mennek vissza; vö. még [ol. (R.) pedoto ’révkalauz’]. Az olaszból terjedt el, a repülési szaknyelvben pedig a franciából. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át.
☞ TESz.; EWUng.
pilóta² △ A: 1836 Piloták (HOklSzj. 116); 1875/ pilóták (NSz.) J: ’〈vízbe, aljzatba levert〉 cölöp | Pfahl, Pfeiler’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. (au.) Pilote ’cölöp amit az építési aljzatba beledöngölnek’ [< fr. pilot ’alapcölöp’]. Megfelelői: szbhv. pilot; cseh pilota; stb.: ’cölöp, karó’. ⌂ A szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett; vö. →cérna, →ciha stb.
☞ TESz.; EWUng.→ pillér