pap A: 1211 Popi [sz.] [hn.] (OklSz.); 1229/ Popufenerii [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 420); 1239 Paphomoka [hn.] (MNL (OL) Dl. 40016); 1372 u./ pap (JókK. 80) J: 1 1211 ’az a személy, aki vmely vallási közösségben vallási szertartásokat végezhet | Priester’ # (↑); 2 1759 ’keményfa födél 〈a borsajtó garatjában〉; a nyomtató fa a présben | Deckel aus Hartholz 〈im Kelterkasten〉; Pflöckel 〈als Bestandteil der Kelter〉’ (NSz.); 3 1770 ’a kereszt legfelső (néhol legalsó) kévéje | die oberste (an manchen Orten die unterste) Garbe der Mandel’ (NSz.); 4 1792 ’szalmacsomó a ház v. az asztag, kazal tetején | ein Bündel Stroh auf dem Dach od. auf dem Schober, auf dem Feimen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 [birtokosi szókapcsolatban] 1802 ’az, aki a hivatottság érzésével szenteli magát vminek | Priester der Wahrheit, der Künste, der Wissenschaft usw.’ (NSz.) Sz: papos 1320 papus [hn.] (AnjOkm. 1: 566) | papi 1416/¹ papi (BécsiK. 211) | papság 1416/¹ papſaggal (BécsiK. 185) | papol 1713 papolly (Kis-Viczay: Sel. 54)
Jövevényszó egy szláv, valószínűleg egy déli szláv nyelvből. | ≡ Blg. поп; szbhv. pop; – óe. szl. popъ; or. поп; ukr. пiп: ’pap’ [< ném. (ófn.) pfaffo ’világi lelkész’]. Vö. még cseh (ócseh) pop ’pap’. ≋ Megfelelői a szlovénban és a lengyelben is megvannak, bár csupán a keleti egyházra való hivatkozásban. ⇒⌂ A magyarba valószínűleg egy déli szláv nyelvből került, amelynek beszélője a keleti egyházhoz tartozott. ⌂ Az egész nyelvterületen elterjedt, és adatoltságával összehasonlítva a bizonyosan sokkal korábbi 3. jelentés feltehetőleg azzal függ össze, hogy ezt a kévét tizednek szánták. Ehhez és a 2. jelentéshez vö. ném. (h. baj.-osztr.) pfoff ’gabonakereszt; a szőlőprés alkotórésze’, ehhez vö. ném. Pfaffe ’lelkész, pap ‹lekicsinylő›’, (R.) ’világi lelkész’, (R.) pfaff ’a hordó csapja’. A 4. jelentés a 3. jelentésre megy vissza. Az 5. jelentéshez vö. pl. ném. Priester der Wahrheit ’az igazság papja’.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 335; Kniezsa: SzlJsz. 384; TESz.; EWUng.→ kis-, pap-, paponya, papramorgó, pópa
papi A: 1705 papa (MNy. 74: 415); 1825 pápa (NSz.); 1870 papi (CzF.) J: ’étel 〈a gyermeknyelvben〉 | Speise 〈in der Kinderspr.〉’
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő onomatopoetikus eredetű, a kisgyermekek csámcsogásának utánzására jött létre. A palatoveláris párhuzamosság alapján a →pép-pel függ össze. A szóvég játszi kicsinyítő képző. Hasonló hangalakú szavak más nyelvekben is vannak: ném. Papi; ang. pap; stb.: ’kása, pép’; vö. még lat. pap(p)a ’ua.’. ∼ Idetartozik a palatális párhuzamosság származékszavaként: pepe ’étel ‹a gyermeknyelvben›’ (ÚMTsz.).
☞ TESz.; EWUng.→ pép