ormány A: 1805 orrmányjával (NSz.); 1834 órmány (Kunoss: Szóf. 53); 1844 Ormány (NSz.) J: 1 1805 ’az elefántnak (ritkán más állatnak) hosszúra nyúlt orra | Rüssel; große Nase’ (↑); 2 1807 ’vmely tárgynak előre ugró része, orra | Nase, Spitze von etw’ (Nyr. 31: 390)

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  Az →orr szóból keletkezett az eredetileg deverbális névszóképzőként alkalmazott -mány képzővel; hasonló képzési módhoz vö. okmány (→ok), tokmány (→tok¹) stb.; vö. még →eszmény, →körülmény stb. A szó keletkezését az ormány (ez az →orom származékszava) is támogathatta.  ∼  Korábbi megnevezése: orny ’ormány’  (1799: TESz.), az or szóból (ez az →orr változata) -ny névszóképzővel.  ⌘  Nyelvújítási alkotás.

☞ TESz. ormány¹ a.; EWUng.→ orr

orom [4] A: (†1086) 12. sz. ? Vrmandi [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 254); 1202–1203/ ? Orman [sz.] [szn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 63); 1231 Wrund [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 398); 1275 Vrmus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 796); 1363 Ormos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1384 Wrum [hn.] (OklSz.); 1386 Rewfaorumya [hn.] (OklSz.); 1405 k. vrom (SchlSzj. 1151.); 1508 oromiara (DöbrK. 302) J: 1 1231 ? ’hegycsúcs, hegytető | Gipfel’ # (↑), 1384 ’ua.’ (↑); 2 1275 ’építmény, nagyobb tárgy tetejének, fa koronájának csúcsosan kiemelkedő része | Giebel, Wipfel’ # (↑); 3 1405 k. ’vmin hosszában végigfutó kiemelkedés; perem, szegély | etw länglich Herausragendes; Rand’ (↑) Sz: ormány (†1086) 12. sz. ? [sz.] [szn.] ’kiálló, kinyúló testrész | hervorragender Körperteil’ (↑); (†1015) 1220 k./ ? Vrmandy [sz.] [hn.] ’magasabban fekvő hely, terület, magaslat, domb | höherer Ort, Erderhöhung’ (Györffy: DHA. I: 75) | ormos 1275 [hn.] ’kimagasló oromzatú, csúcsos | giebelig’ (↑) | ormó 1281/ ? [sz.] [szn.] ’csúcs; orom(zat) | Gipfel; Giebel’ (OklSz. ormos a., ormós a.); 1513 [hn.] ’ua.’ (OklSz.) | ormós 1281/ ? (OklSz. ormos a., ormós a.); 1708 ’csúccsal ellátott, csúcsos | mit Gipfel versehen’ (Pápai Páriz: Dict.)

Származékszó. |  ⌂  Az or ~ ur (ez az →orr eredeti változata és jelentése) -m névszóképzővel; vö. →tetem stb. Az ormány  (↑) származékszó csak tulajdonnevekből mutatható ki.  ∼  Az Ormánság ’‹dél-dunántúli tájegység neve›’  (1728: Györffy: ÁMTF. 1: 352) feltehetőleg ugyancsak idetartozik: a régi ormány származékszóból -ság névszóképzővel keletkezhetett.

☞ MNy. 23: 310; TESz.; EWUng.→ ormótlan, orrUN UEW. № 1144