odor¹ × [4] A: 1708 Odor (Pápai Páriz: Dict. Cava a.); 1794 Odrot (NSz.) J: 1 1708 ’üreg, odú, lyuk | Höhle, Loch’ (); 2 1838 ’mélyedés a mederben | Aushöhlung im Flußbett’ (Tsz.); 3 1887 ’fémtárgyak készítésekor alkalmazott formálóeszköz | Schmiedeform’ (PallasLex. Üllő a.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő az →odú tövével azonos. A szóvég -r kicsinyítő képző; vö. →sömör, →tompor stb. A szó sokkal régebbi keletkezésű lehet, mint első adata, mivel csak a nyelvjárásokban lehetett használatban. A 3. jelentés szaknyelvi.

MNy. 20: 60; TESz.; EWUng. odú

odor² × [4] A: 1722 odrocskáju [sz.] (HOklSzj. 107); 1792 odorja (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1863 Udor (Kriza [szerk.] Vadr. 521) J: 1 1722 ’a csűr két oldalán levő rekesz, ahova a gabonát rakják | Verschlag für Getreide auf beiden Seiten der Scheuer’ (); 2 1835 ’szénapadlás | Heuboden’ (Kassai: Gyökerésző 4: 8); 3 1842 ’az ágy oldaldeszkája | Seitenbrett des Bettes’ (MTsz. ágy-odra a.)

Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szlovénból. |  ≡  Szln. oder ’széna-, szalmatartó állvány, emelvény; szénapadlás; ágy; stb.’; – óe. szl. odorъ ’fekvőhely; ravatal’; szlk.  (N.) vȏdor ’csűrpadlás’; or.  (R.) одр, (N.) одёр ’ágy; kocsiváz; állványzat; stb.’; stb. [eredeti jelentése feltehetőleg ’friss ültetésű fát óvó állványzat, majd állvány’ < szláv *o [elöljárószó] + *drъ ’fa, faanyag’]. – A szlovénból való származtatás mellett főleg a jelentések szólnak.  ⌂  Ennek a származtatásnak az odor szó mai székely nyelvjárási volta településtörténeti okokból nem mond ellent.

Ethn. 48: 297; Kniezsa: SzlJsz. 358; TESz.; EWUng. tölgy