lúd A: 1211 Ludos [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 k. lud (BesztSzj. 1183.) J: 1 1211 ’liba; vadliba | Gans; Wildgans’ # (↑); 2 1736 ’egy fajta játék | Art Spiel’ (MonÍrók. 11: 430); 3 1787 ? ’buta személy | dumme Person’ (NSz.), 1841 ’ua.’ (NSz.) Sz: ludas 1211 [hn.] ’ludakat birtokló | Gänse besitzend’ (↑)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) lōnt ’liba’; osztj.  (V.) lɔnt ’ua.’; cser.  (KH.) lə̂δə̂ ’kacsa’; ? finn lintu ’madár’; lp.  (norv.) lǫďde ’ua.’ [fgr. *lunta ’vadliba’ vagy ’madár’].  ⌂  A fgr. *nt > m. d hangváltozáshoz vö. →fed, →ideg stb. A 2. jelentéshez vö. →csirke, a 3.-hoz vö. →liba.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ gór-, ludas, lúdtalpUN UEW. № 497

ludas A: 1396 ? Ludas [szn.] (MNy. 63: 368); 1517 Lwdas (OklSz.); 1598 lúdas (NySz.) J: 1 1517 ’esküszegő; hamisan esküvő | eidbrüchig’ (↑); 2 1784 ’fecsegő, csacsogó | plapperhaft’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 53); 3 1791 ’hibás, csínytevésben részes | schuldig’ (NSz.)

Valószínűleg jelentéselkülönülés eredménye. |  ⌂  A ludas ’ludakat birtokló’ (→lúd) származékszótól távolodhatott el a jelentésének elvontabbá válásával. Keletkezése valamilyen középkori népszokásban gyökerezhet. Feltehetőleg szerepet játszott benne a lat. aucarius ’esküszegő’ [< lat. auca ’liba’] mintája, a részletek azonban nincsenek tisztázva.  ⊚  A szó ma a 3. jelentésében a köznyelv perifériáján élő elemként használatos.

☞ MNy. 8: 106, 16: 119; TESz.; EWUng.→ lúd