lé [7/1] A: 1395 k. leues [sz.]; lew (BesztSzj. 1272., 1302.); 1533 Lee (Murm. 2106.); 1560 k. lőűű (GyöngySzt. 3302.); 1585 Léu (Cal. 571); 1870/ léllel (NSz.); nyj. léj (MTsz.) J: 1 1395 k. ’mártásszerű, híg étel; leves | Tunke, Soße; Suppe’ (↑); 2 1517 ’nem folyékony anyag nedve | Saft’ # (DomK. 160); 3 1550 e. ? ’vmely anyag főzete, oldala | Absud, Lösung’ # (MNy. 57: 357), 1701 ’ua.’ (MNy. 5: 424); 4 1750 ’(piszkos, szennyes) víz, folyadék | (unreines) Wasser, unreine Flüssigkeit’ (Wagner: Phras. Liquor a.) Sz: leves 1395 k. ’bő levű, bő nedvű, nedvdús | saftig’ (↑)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) lǟm ’leves, kása’; ? zürj.  (I.) l'em ’leves’; votj.  (Sz.) li̮m ’édes lé, sörbet’; cser.  (KH.), (U.) lem ’leves’; md.  (E.) l'em, (M.) l'äm ’leves; zsír, faggyú’; finn liemi ’leves’; lp.  (norv.) liebmâ ’zöldségleves; halleves’ [fgr. *leme vagy *lēme: ’lé, leves’].  ≋  Megfelelői: juk. läp ’vér’.  ⌂  A magyar szó v-töve az eredeti szó belseji *m alapján érthető; a hangtanhoz vö. →fű¹, →jó¹ stb.

☞ FUF. 26: 164; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ léhűtő, levesUN UEW. № 474

leves A: 1577 k. leweſſel (OrvK. 49) J: ’jórészt folyadékból álló főtt étel | Suppe’

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  A leves ’bő levű, híg’ (→lé) főnevesülése. A szó keletkezését különféle szószerkezetek is elősegíthették; vö. 1395 k. leues kenӳer ’lébe aprított kenyér’  (BesztSzj. 1272.); 1577 k. lewes ete̊k ’híg, folyékony étel’  (OrvK. 62); stb.  ⚠  Az a magyarázat, hogy a szó az ilyen szerkezetek jelzőjének önállósulásával jött létre, téves.

☞ TESz. leves¹ a.; EWUng.→ feketeleves, lé