kéz A: 1135/ Kűkezű [hn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1220/ ? Kezed [sz.] [hn.] (VárReg. 16.); 1318 Kethkezeu [sz.] [szn.] (Századok 1983: 1131); 1372 u./ keʒet (JókK. 7); 1416 u./¹ kèz (BécsiK. 169); 1538 keez (Pesti: Nomenclatura Z3); nyj. kēz (Nyatl.); kísztűl (ÚMTsz.) J: ’a karnak a csuklótól az ujjak hegyéig terjedő, fogásra alkalmas folytatása | Hand’ # Sz: kezű [csak szókapcsolatban] 1318 [szn.] (↑) | kezes 1456 k. ’nyájas, engedékeny 〈személy〉 | freundlich; nachgiebig’ (SermDom. 1: 388), de vö. →kezes | kézi 1476 k. keʒy (SzabV.) | kezel 1549/ kezoͤle ’kézzel vmit a levegőbe rajzol, egy mozdulatot tesz | mit der Hand etw vorzeichnen, eine Gebärde tun’ (HoffgreffÉn. hla); 1793 kezeltetik [sz.] ’hajt, vezet, irányít, vezérel; működtet | lenken; betätigen’ (NSz.) | kezelő 1836 Kezelője (MTTÉvk. 3: 149); 1838 Kezelő ‹fn› ’olyan személy, aki vminek a kezelésével, működtetésével van megbízva | Manipulant’ (Tzs.) | kézbesít 1842 kézbesíteni (ErdélyiH. 1842. szept. 16.: 428); 1845 Kézbesít (Fogarasi: MNSegédsz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) kǟt; osztj.  (V.) köt; zürj.  (Sz.) ki; votj.  (Sz.), (G.) ki; cser.  (KH.), (U.), (B.) kit; md.  (E.) ked', (M.) käd’; finn käsi (käte-); lp.  (norv.) giettâ: ’kéz’ [fgr. *käte ’ua.’].  ⌂  A szó belseji *t > m. z hangváltozáshoz vö. →fűz¹, →száz stb. A magyarban néhány tőalaknál végbement egy e > ē > é hangváltozás; az i-t tartalmazó változatok szokatlanok, talán analógián nyugszanak.  ⌘  A kezel származékszó 2. jelentése és a kézbesít nyelvújítási alkotások.  ⌂  A kézbesít alaktanához vö. szembesít (→szembe); vö. még ném. einhändigen ’átad, odanyújt’.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ bal-, -beli, bőkezű, épkézláb, fél-, keszkenő, készpénz, kesztyű, kézenfekvő, kézen-közön, kezes, négykézlábUN UEW. № 271

kezes A: 1372 u./ keʒeſenek (JókK. 152.) J: 1 1372 u./ ’jótálló | Bürge’ # (↑); 2 1585 ’túsz | Geisel’ (Cal. 717) Sz: kezesség 1493 k. kezesseegeewel (FestK. 413)

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  A kezes ’barátságos’ (→kéz) szó főnevesülése. A megnevezés abból indult ki, hogy ha valaki kezességet vállalt valakiért, azt kézfogással erősítették meg. A 2. jelentés keletkezése azon a szokáson nyugszik, hogy a kezesnek gyakran saját személyével is – mintegy túszként – a tartozás követeléséért felelősséget kell vállalnia. A szó kialakulásánál és elterjedésénél szláv minta alapján a ’kéz’ jelentés egy elemének befolyásával is számolhatunk; vö. óe. szl. porǫčъnik ’kezes’; szbhv.  (R.) pòruk ’ua.’; or. парука ’kezesség’; stb. Vö. még lat.  (k.) manucaptor ’kezes’, ’aki a törvény előtt kézfogással jótáll vkiért’; gör. ἐγγύη ’kezesség’.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (R.) chezáș ’kezes’.

☞ MNy. 14: 223; Gombocz Z.: Jelt. 95; TESz.; NytudÉrt. 92: 114; EWUng.→ kéz