köt A: 1086 ? Ketel [sz.] [szn.] (PRT. 8: 270); 1138/ Kuteles [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 12. sz. vége ketnie [szn.] (HB.); 1372 u./ kewtte (JókK. 144); 1495 Kwthelgyartho [szn.] (Neumann: Registrum 1424.); nyj. këtni [sz.] (Nyatl.) J: 1 1086 ? ’〈kötelet, szalagot stb.〉 csomóz; 〈vmit kötéllel, csomózható anyaggal〉 vhová erősít | binden; anbinden’ # (↑), 12. sz. vége ’ua.’ (↑); 2 1389 ’〈köthető, fonható, szálas anyagból〉 csomózással, hurkolással, szövéssel stb. készít vmit | stricken, flechten’ # (OklSz. szita-kötő a.); 3 [főleg be~] 1416 u./² ’göngyöl, burkol; 〈könyvet〉 köt | einwickeln, umhüllen; einbinden 〈Buch〉’ # (MünchK. 106va); 4 1513 ? ’kötelez, összeerősít | verpflichten, verbinden’ (NagyszK. 44), 1527 ’ua.’ (RMNy. 2/2: 20); 5 1519 ’varázserővel megront, vmiben megakadályoz | durch Zauber binden, bannen, behexen’ (Ethn. 74: 573); 6 [főleg egybe~, hozzá~, össze~] 1522 ? ’összeerősít, egybefűz, összekapcsol | verknüpfen’ # (OklSz. ház-kötő a.), 1545 ’ua.’ (OklSz. kötő-pánt a.); 7 1637 ’〈megállapodást, békét, kapcsolatot〉 kötelezettséget vállalva létrehoz | schließen 〈Vertrag, Frieden usw.〉’ # (MNy. 69: 110); 8 [bele~] 1671 ’civódni, vitatkozni kezd vkivel; kifogásolnivalót talál vmin | mit jmdm anbinden 〈Streit〉, an einer Sache etw aussetzen, etw bemäkeln’ # (Thaly: Adal. 1: 24); 9 1838 ’〈növény〉 megtermékenyül, termése fejlődni kezd | (Früchte) ansetzen’ (Tsz.) Sz: kötél 1086 ? [szn.] (↑); 1086 ? ’egy fajta régi földmérték | Seil 〈Feldmaß〉’ (PRT. 8: 268); 1327 ’ua.’ (OklSz. fű-kötél a.); 1372 u./ ’vastag zsineg, madzag | Seil, Strick’ (JókK. 60); 1490 ’kötelezettség, feltétel | Verpflichtung, Obliegenheit’ (SzalkGl. 120.); 1495 e. ’kapcsolat, kötelék | Verbindung’ (GuaryK. 129) | köteles 1138/ [szn.] (↑); 1395 k. keteles ’kötélgyártó | Seiler’ (BesztSzj. 278.) | kötő 1211 ? Kuteh [szn.] (PRT. 10: 506); 1389 [szn.] ’aki köt vmit | Bindender’ (OklSz. szita-kötő a.); 1495 ? hathlakothew [ɔ: hathrakothew] ’egy fajta kötél | ’ (Neumann: Registrum 1638.); 1572 elo̗ko̗tho̗k ’ágyékkötő, kötény, csomó | Schurz’ (ZsélyiSzj.); 1617 ’madzag, pánt stb., amivel vmit megkötnek | Band, Bindschnur’ (NySz.) | kötés 1372 u./ kewteſrewl ’szövetség, kötelék | Bund’ (JókK. 144); 1551 ’szerződés, határozat; szövetség | Schluß; Bündnis’ (NySz.); 1780 ’kötszer, kötőanyag. szalag | Binde’ (NSz.); 1799 ’textilkötés | Stricken’ (NSz.); 1845 ’bekötés, könyvtábla | Einband’ (NSz.) | kötöz 1372 u./ kewtewzÿuala (JókK. 65) | kötelez 1416 u./¹ ko̗tèlèzèti [sz.] ’megköt, odaköt | (fest)binden’ (BécsiK. 308) | kötelék 1416 u./² ko̗tèlecbèn ’bilincs, kötelék, béklyó | Fessel’ (MünchK. 17ra); 1490 ’csomó, köteg, csomag | Bündel’ (SzalkGl. 111.); 1803/ ’kapcsolat, összeköttetés | Verbindung’ (NSz.); 1880 ’több (al)egységből álló, zárt, szervezett (katonai) alakulat | Verband 〈Milit〉’ (NSz.) | kötődik 1578 ’kapcsolatot létesít, kapcsolatba lép, ismeretségbe kerül, ismeretséget köt vkivel, kötekedik, mindenkibe beleköt | mit jmdm anbinden, Händel suchen’ (Bornemisza: ÖrdKís. 147); 1655 ’kötöződik, kapcsolódik | mit etw verbunden sein’ (NySz.) | kötelem 1787/ kötelem ’kapcsolat, összeköttetés | Verbindung’ (NSz.); 1856 ’kötelesség, kötelezettség | Pflicht, Verpflichtung’ (NSz.) | köteg 1789/ kötege ’könyvkötet | Buchband’ (NSz.); 1841 ’csomag, nyaláb | Bündel’ (NSz.) R: kötésig 1834–1835 kötésig ’derékig | bis zum Mittel’ (Fillértár 1835. jan. 24.: 378)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (P.) kät- ’(össze)köt, kötöz’; votj.  (G.) kị̂tkị̂- ’kifeszít, megfeszít’; finn kytke- ’(össze)köt, megkötöz, leláncol’ [fgr. *kitke- vagy *kütke-: ’(össze)köt, kötöz’].  ⌂  A szó belseji tk > m. t hangváltozáshoz vö. →tat², →út. Az eredeti konkrét jelentés részben tovább árnyalódott (1–3., 6. jelentések), részben elvont jelentéssé fejlődött. Az 5. jelentés – az →old-dal együtt – az ősi hiedelemvilágban gyökerezik és a kötővarázslat mágikus erejében (valamilyen varázseszközzel) őrződhetett meg: a rontás ugyanis egy hajtincs, állati szőrcsomó stb. segítségével történt, amelyet az elvarázsolt személy ágyába rejtettek; a jelentéséhez vö. lat. ligare ’összeköt; elvarázsol, megbűvöl’; albán lidh ’összeilleszt, összeköt; megigéz, megbabonáz, egyházi átokkal sújt; elítél’; ném. bestricken ’kötéssel összekot; elvarázsol’; stb. A 4. jelentéshez vö. →kötelez, a 8. jelentéshez vö. →kötekedik. A 9. jelentés az 1. és a 6. alapján keletkezett. A kötél ’kötél ‹egy fajta régi területmérték›’ származékszó jelentése hazai latin mintára jött létre; vö. lat.  (h.) funiculus ’kötél, mérőzsinór, mérőszalag; rész, részesedés’. – A kötve hisz ’csak fenntartással hisz el vmit’  (1566: NySz.) szólás eredeti jelentése ’vmit csak akkor hisz el, ha írásban garantálják, ha vki kötelezvényt ad róla’ lehetett.

☞ FUF. 2: 244; Ethn. 74: 565; TESz.; MSzFE.; MNy. 70: 346; EWUng.→ főkötő, keménykötésű, kötekedik, köteles, kötény, kötet, kötvény, ló-, szitakötőUN UEW. № 320

köteles A: 1138/ ? Kuteles [szn.] (MNy. 32: 132); 1456 k. keteles (SermDom. 2: 287), de vö. →köt; 1470 kwteles (SermDom. 2: 287); 1495 k. koͤteles (PiryH. 3) J: 1 1138/ ? ’olyan 〈személy〉, akinek vmit többnyire jogi v. erkölcsi kötelék alapján meg kell tennie | verbunden, verpflichtet’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 1531 ’vmire kötelező, elkötelező 〈kapcsolat, megállapodás〉 | verpflichtend’ (ÉrsK. 580); 3 1636 ’olyan 〈dolog〉, amit megtenni, megvalósítani, kinyilvánítani kötelező | obliegend’ (NySz.) Sz: kötelesség 1528 ko̗telessége (SzékK. 104)

kötelez A: 1372 u./ kewteleʒe (JókK. 71); 1456 k. keteleʒve [sz.] (SermDom. 2: 568); 1470 kwtheleʒet [sz.] (SermDom. 2: 613); 1644 kötöleztek [✐] (MNy. 69: 110) J: 1 1372 u./ ’vminek a megtételére, vmilyen magatartásra jogi v. erkölcsi erővel kényszerít, késztet | verpflichten, verbinden’ # (↑); 2 [(el)~i magát] 1372 u./ ’megfogadja, kötelességszerűen vállalja, hogy hű lesz hozzá, kitart mellette | sich verpflichten’ # (JókK. 119) Sz: kötelező 1585 koͤtelezoͤ (Cal. 118) | kötelezettség 1790 el kötelezettségeket (Görög–Kerekes: HadiT. 2: 461) | kötelezvény 1832 kötelezvény (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A kötél ’kötelezettség, feladat, kötelesség’ (→köt) szóból keletkezett -s melléknév-, ill. -z igeképzővel. A jelentés keletkezésmódjához vö. még →köt ’(össze)köt, kötöz ‹elvont›’ és a ’kötelez, összeköt; szerződést megköt’; lat. obligatus ’köteles’; obligatio ’kötöttség, kötelezettség, kötelezőség; felelősség’; obligo ’vmihez köt, ráköt; kötelez; kötelezően megígér’; stb. Az alapszóhoz vö. még kötéllevél ’kötelező írás’  (1536: KL. 142.). – A köteles és kötelez konkrét és elvont jelentései párhuzamosan keletkezhettek; az elvont jelentés keletkezéséhez latin minták is hozzájárultak (↑).

☞ TESz.; EWUng.→ köt