hal¹ A: 1093/ Holthwag [hn.]; Holothwag [hn.]; Holutwag [hn.] (MNL (OL) Dl. 206964); 1138/ Halaldí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 12. sz. vége/ holʒ; choltat [sz.] (HB.); 1495 k. meg haal' [a. m. meghalj] [l-j] (MNy. 6: 23); 1519 hallottaýbol [sz.] (JordK. 449); 1526 megh hoolth vala (SzékK. 45) J: 1 [főleg meg~] 1138/ ? ’megszűnik élni, meghal 〈élő szervezet〉 | sterben 〈Lebewesen〉’ # (↑), 12. sz. vége/ ’ua.’ (↑); 2 1214 ’elveszti a tetterejét, életerejét; használaton kívülre kerül, van 〈tárgy〉 | die Tatkraft verlieren; außer Gebrauch kommen 〈Gegenstand〉’ (OklSz.) Sz: halál 1138/ [sz.] [szn.] (↑) | holt- [birtokos személyjellel] 12. sz. vége/ ’meghalás, halál’ (↑); 1211 HoltWag [hn.] ‹foly mn-i igenév› ’álló vízű 〈folyóág〉 | tot 〈Flussarm〉’ (OklSz.); 1372 u./ holt lyanyat ’halott 〈ember〉; élettelen, mozdulatlan 〈tárgy, dolog〉 | tot 〈Mensch〉; leblos, regungslos 〈Ding〉’ (JókK. 157); 1398/ Holthaswth ’halott ember | Tote(r)’ (OklSz. halottas a.); 1520–1530 ’hatástalan | unwirksam’ (MNy. 11: 80) | halálos 1213/ Halal[us] [szn.] (VárReg. 272.) | halott 1093/ [hn.] (↑); 1214 Holutuuag [hn.] ‹foly mn-i igenév› (OklSz. holt a.); 1372 u./ halottat ‹fn› ’halott ember | Tote(r)’ (JókK. 29) | halandó 1416 u./² meǵhalando ‹beálló mn-i igenév› (MünchK. 105ra) | halálatos 1456 k. halalatos ’halandó, halálos | sterblich’ (SermDom. 2: 170) | haláltalan 1470 k. halaltalanſag [sz.] ’halhatatlanság | unsterblich’ (ZirciGl. 2.) | halás 1493 k. meghhalasomnak (FestK. 163) | halhatatlan 1493 k. [sz.] (FestK. 338) | halhatatlanság 1493 k. halhatatlansaagnak (FestK. 338) | halottas 1519 ? hallotass (JordK. 127); 1585 Halottas (Cal. 442) | haldokol 1700 haldokol (Nyr. 40: 405) | (meg)halálozik 1728 meghalálozott (OklSz.) | halódik 1786 halódott (NSz.) R: halottaiból 1519 ’a halálból | aus dem Tod’ (JordK. 449) | holtáiglan [teljes birtokos jelzős paradigmában] 1520 k. holtaiglan (BodK. 1)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) kāl-; osztj.  (V.) kǎla-; zürj.  (Sz.) kul-; votj.  (Sz.), (K.) kul-; cser.  (KH.), (U.), (B.) kole-; md.  (E.), (M.) kulo-; finn kuole-; – jur. χā-; szelk. qū-; kam. kɯ-; stb.: ’meghal, elpusztul’ [uráli *kola- ’ua.’].  ⌂  A 2. jelentés metaforikus úton alakult ki; hasonlóan más nyelvekhez; vö. lat. morior; ném. sterben; stb.: ’meghal, elpusztul’ és ’elmúlik, kialszik, megszűnik’. Ma a (R.) meghalálozik származékszó helyett inkább az elhalálozik a használatos.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE. hal² a.; Benkő: ÁrpSzöv. 71, 108; Bárczi: HBEl. 92; EWUng.→ döghalál, hagymáz, halánk, halvány, holt-, holteleven, ló-, tetszhalálUN UEW. № 339

holt-

I  holtszegény A: 1752 hólt szegények-is (NSz.) J: ’koldus(szegény) | bettelarm’ | holtrészeg A: 1789/ holt részegre (NSz.) J: ’tökrészeg | sternhagelvoll’ | holtsápadt A: 1838 holtsápadt (HazKülfTud. 1838. aug. 18.: 110) J: ’halálsápadt; nagyon sápadt | totenbleich’ – De vö. 1807 holtsápadva ’ua.’ (NSz.) | holtfáradt A: 1865 holtfáradt (MNv. 1865. nov. 5.: 82) J: ’nagyon fáradt | todmüde’ # | Ilyenek még: holtbizonyos ’teljesen biztos | todsicher’ (1908: NSz.); holtbiztos ’ua.’ (1942 e.: ÉrtSz.)II  holtverseny A: 1859 holtversenyben (Vadász-Vers. 1859. okt. 30.: 492) J: ’ | totes Rennen’ # | holtpont A: 1870 holtpontokat (Hon 1870. szept. 13.: [3]) J: ’folyamatban az a szakasz, pont, ahol az előrehaladás elakad | Totpunkt’ | holtjáték A: 1903 holtjátékától, holtjátéka (PolytechnSz. 1903. jan. 25.: 32) J: ’vmely alkatrész olyan mozgása, amely nem jár a vele összefüggő részek elmozdulásával | Spiel zusammengehörender Maschinenteile’III  holtteher A: 1865 holtterhet (Vadász-Vers. 1865. szept. 30.: 429) J: 1 1865 ’lóversenyen a nyereg (és a nehezék) súlya’ (↑); 2 1871 ’nem hasznos teher | Ballast’ (MMÉEK. 5/2: 85) | holtsúly A: 1869 holtsulyt (Vadász-Vers. 1869. okt. 30.: 142) J: 1 1869 ’lóversenyen a nyereg (és a nehezék) súlya’ (↑); 2 ’nem hasznos teher | Ballast’ (MMÉEK. 6/8: 350) | holtszezon A: 1885 holt szezonnak (PNapló 1885. okt. 4.: [1]) J: ’az évnek az a szakasza, amikor vmilyen esemény nem zajlik | tote Saison’ # | holttér A: 1886 holt-tér (OrvH. 29: 846) J: 1 1886 ’üres, kitöltetlen terület | leerer, unbenutzter Raum’ (↑); 2 1960 ’a látószögből kieső terület, holtszög | toter Winkel’ (Repülés 4: 17)

Összetételi előtag, azonos a holt (→hal¹) szóval. |  ⌂  Az 1. csoportban az előtag jelentése ’teljesen’, a 2. csoportban ’egyformán mozgó; különbség nélkül’, a 3. csoportban ’használhatatlan; kihasználatlan’.  ≡  Mindhárom csoport szavainak létrejöttében német minták is szerepet játszhattak; vö. (1. csoport:) ném. totenbleich ’holtsápadt’, ném. todmüde ’holtfáradt’; (2. csoport:) ném. totes Rennen ’holtverseny’, ném. Totpunkt ’holtpont’; (3. csoport:) ném. tote Saison ’holtszezon’ stb.  ⌂  Utótagok (a címszavak kivételével): fáradt (→fárad), sápadt (→sápad).

☞ EWUng.→ fárad, hal¹, játék, pont, részeg, sápad, súly, szegény, szezon, teher, tér³, versenkedik