hóhér A: 1426 Hohar [szn.] (OklSz.); 1493 k. hoheͤrewket (FestK. 397); 1863 hóvért (Kriza [szerk.] Vadr. 475); nyj. Hójér (ÚMTsz.) J: 1 1426 ? ’halálos ítélet v. kínzóbüntetés végrehajtója | Henker’ # (↑), 1493 k. ’ua.’ (↑); 2 1550 k. ’bírósági szolga | Scherge’ (KolGl. 45: 12); 3 [jelzői értékben is] 1755 ’vérengző, kegyetlenkedő személy | Wüterich’ (NSz.); 4 1843 ’sintér | Abdecker’ (Kunoss: UjdSzóf. Gyöpmester a.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (R. baj.-osztr.) hāher, hǭhər, (kfn.) hāhære, (h. kor. úfn.) hacher: ’hóhér’ [< ném.  (kfn.) hāhen ’felakaszt’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) hȁhār; szln.  (V.) hohár; stb. ’hóhér’.  ⌂  A 2. jelentés a német szó egyes szinonimáinak hatására keletkezett; vö. (kfn.) nâchrihter, (h. kor. úfn.) nochrichter: ’hóhér; bírósági szolga’. A 3. és 4. jelentés metafora.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.), (R.) hohér ’hóhér; gyepmester’.

☞ DUHbl. 5: 172; TESz.; EWUng.→ firhang