gulya A: 1138/ ? Guladí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); [1237–1240] ? Gulla [hn.] (PRT. 1: 780); 1561 gulyámat [✐] (NádLev. 69); 1587 Gwlas [sz.] [szn.] (SzT.); 1747 Gujája (SzT.) J: 1 1138/ ? ’szarvasmarha | Rind’ (↑), 1585 ’ua.’ (Cal. 185); 2 1561 ’szarvasmarhák nagyobb csoportja, amely tavasztól őszig kint van a legelőn | Rinderherde, die vom Frühjahr bis zum Herbst auf der Weide ist’ (↑) Sz: gulyás 1587 ? [szn.] (↑); 1588 ’a gulya pásztora, marhapásztor | Rinderhirt’ (OklSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy kaukázusi nyelvből. |  ≡  Vö. dargin gula ’nagy hízómarha; jószág’ [tisztázatlan eredetű]. Tekintettel a magyarság tisztázatlan kaukázusi viszonyaira, a véletlen egyezést sem lehet kizárni.  ⌂  A 2. jelentés esetleg a gulyás származékszóból, a →csorda : csordás analógiájára következtethették ki.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.) gȕlja; szlk.  (R.) guľa, gula; stb.: ’gulya, csorda’.

☞ Munkácsi: ÁKE. 307; TESz.; EWUng.→ gulyás

gulyás A: 1861 gulyást (Bolond Miska 1861. jan. 13.: 6); 1886 gulyást (PFÉvk. 1960–1.: 262) J: ’kis darabokra vágott marha-, v. sertéshúsból, vele együtt főtt burgonyából paprikás és hagymás lével készült (egytál)étel | Gulasch’ # – De vö. 1787 Gujás-hús ’ua.’ (NSz.); 1826 Gulyás-étel ’ua.’ (NSz.); 1838–1845 gulyástokán ’ua.’ (MNyTK. 107: 35)

Különböző összetételek előtagjának önállósulásával. |  ⌂  A gulyáshús  (↑), gulyásétel  (↑), gulyástokány  (↑) stb. szavakból. Ezek a gulyás ’gulyás, marhapásztor’ (→gulya) + →hús, ill. étel (→eszik), →tokány stb. szavakból keletkeztek és eredetileg a marhapásztorok egytálételét: a ’bográcsgulyás’t jelölték.  ∼  Egyéb megnevezések: gulyásos hús ’gulyás’  (1834: NSz.); gulyásos ’ua.’  (1872: NSz.).  ⌂⇒  A szó a magyarból kiindulva nemzetközivé vált; vö. ang. goulash; fr. goulache; finn gulašši; stb.: ’ua.’.

☞ MNy. 7: 99; PFÉvk. 1960: 262; TESz.; EWUng.→ eszik, gulya, hús, székelygulyás, tokány