fog² A: 1138/ Fugdí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1299 Fogos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ fogaÿual (JókK. 93); 1522 ? Fokhagÿmas [szn.] (MNyTK. 105: 36); 1681 fokas [sz.] (HOklSzj. 42) J: 1 1138/ ? ’rágásra való csontszerű képződmény | Zahn’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1560 u. ’szerszámnak, eszköznek a foghoz hasonló, hegyes kinyúló része | Zacke, Zinke’ # (MNy. 67: 361) Sz: fogas 1299 [szn.] (↑); 1405 k. fogas ’foggal rendelkező | mit Zähnen versehen’ (SchlSzj. 345.); 1568 ’ruhaakasztó | Hakenbrett; (Kleider)haken’ (SzT.); 1604 ’nehezen megoldható 〈kérdés〉 | schwierig 〈Angelegenheit〉’ (Szenczi Molnár: Dict. Ceratínae a.) | fogatlan 1405 k. fogatlan (SchlSzj. 346.) | fogzik 1585 fogzom (Cal. 306) | fogaz 1585 fogaszot [sz.] (Cal. 246) | fogász 1841 fogászit [ti. fogászi diplomát] [sz.] (Jelenkor 1841. nov. 3.: [1]) | fogászat 1841 fogászati [sz.] (PestiH. 1841. okt. 13.: [1])

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) päŋ ’fog’; osztj.  (V.) pöŋk ’ua.’; zürj.  (S.), (P.) piń ’ua.; vminek a fogazata’; votj.  (Sz.) piń ’ua.’; cser.  (KH.), (U.) pü ’fog’; md.  (E.) pej, pev, peŋ, (M.) pej ’ua.’; finn pii ’ua.; csap, pecek; a ház külső szeglete’ [fgr. *piŋe ’fog’].  ⌂  A m. o a szó eleji *p labializáló és a szó belseji *ŋ velarizáló hatásával magyarázható. A fgr. *ŋ > m. g hangváltozáshoz vö. →egér, →jég stb. A metaforikus 2. jelentéshez vö. lat. dens; fr. dent: ’(emberi, állati) fog; tárgyaknak foghoz hasonló nyúlványa’; stb.  ⌘  A fogász és fogászat nyelvújítási származékok.

☞ EtSz.; MSzFE. fog¹ a.; TESz.; EWUng.→ farkas-, fogas, foghegyről, fok², fok⁴, fokhagyma, mű-², szemfog, tejfog, zápfogUN UEW. № 769Nszt ↪fogász; ↪fogászat; ↪fogzik

fogas A: 1551 fogasth (MNy. 39: 157) J: ’sügérféle ragadozó hal | Zander (Lucioperca Sandra)’ #

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  A fogas ’fogakkal ellátott’ (→fog²) szó főnevesülésével keletkezett; vö. →farkas, →szarvas stb. A megnevezés az az alapja, hogy ennek a halfajtának az elülső fogai feltűnően nagyok és erősek. Hasonló szemlélethez vö. csuv. šǝ̑la ’fogas (süllő)’ < csuv. šǝ̑l ’fog’.  ∼  A fogas korábban gyakran volt használatos különféle jelzős szerkezetekben; vö. fogas hal ’fogas (süllő)’  (1657: NySz.).  ⚠  Az a magyarázat azonban téves, hogy a szó ilyen szószerkezetből önállósulással keletkezett.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. fogaš; szlk. fogaš; ném.  (baj.-osztr.) fogosch: ’ua.’.

☞ EtSz. 1. fog a.; TESz.; MSFOu. 185: 60; EWUng.→ fog²