fióka A: 1556 Fiókásom [] [sz.] (NádLev. 15) J: 1 1556 ’fiúcska | Söhnlein; Bübchen’ (); 2 1794 ’állatok, főleg madarak kicsinye | das Junge eines Tieres, bes. eines Vogels’ # (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →fiú ’vkinek a fia’ fi változatából keletkezett -óka kicsinyítő képzővel; vö. (N.) pofóka ’kerek képű, pufók’ (→pufók)  (Nyatl.).  ⚠  A →fiók megszilárdult ragos alakulataként való magyarázata téves.

EtSz. fiók a.; TESz.; EWUng. fiúNsztfióka; ↪-fióka