fagy ‹ige› A: 1405 k. faglalas [sz.] (SchlSzj. 89.); 1527 fogywan [sz.] (ÉrdyK. 628); 1533 Meg fadni [sz.] (Murm. 246.); nyj. fagy-ik [□] (MTsz.) J: 1 1405 k. ’cseppfolyós test v. nedvességet tartalmazó anyag a hideg hatására megszilárdul | gefrieren, anfrieren’ # (↑); 2 1797 u./ ’fázik | es ist einem kalt’ (NSz.); 3 1808 ’a hőmérséklet 0 ℃ alatt van | es friert’ # (NSz.) Sz: fagylal 1405 k. [sz.] ’megfagyaszt | gefrieren’ (↑) | fagylalás 1405 k. ’lehűtés, fagyasztás | Gefrieren’ (↑) | fagyás 1560 k. megh fagyasboly (GyöngySzt. 947.) | fagyaszt 1786 Fagyasztani [sz.] (NyF. 50: 36)

fagy ‹nsz› A: 1405 k. fag (SchlSzj. 87.) J: 1 1405 k. ’a hőmérsékletnek olyan foka, amelyben a víz jéggé változik | Frost’ # (↑); 2 1518 ’megfagyott föld | gefrorener Boden’ (SándK. 37); 3 1864 ’fagylalt | Speiseeis’ (CzF.) Sz: fagyos 1517 ? Fagyas [szn.] (OklSz.); 1560 k. fagyos (GyöngySzt. 949.) | fagyoskodik 1577 fagioskodni [sz.] (KolGl.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) pāľ- ’elfagy, megfagy’; ? osztj.  (V.) poj ’vastag jégkéreg’, (DN.) păjət- ’elfagy, megfagy’; md.  (E.) palo- ’elég, kiég’, (M.) palo- ’ua.; megfagy, elfagy’; finn pala- ’ég, lángol’, palale- ’(meg)fagy, fázik’; lp.  (norv.) buolle- ’ég, lángol’, buolâš ’jég, fagy ‹fn›’ [fgr. *paľa ’jégkéreg, fagy; elfagy, megfagy’].  ⌂  A finnugor szó belseji *ľ hanghoz vö. →meggy. A nagy meleg és a nagy hideg hasonló fiziológiai ingert, érzetet kelt; ehhez vö. a rokon nyelvi megfelelők ellentétes jelentése mellett a →süt 4. jelentését is; vö. még lat. pruina ’dér, zúzmara’ ~ pruna ’izzó parázs’. A fagylal származékhoz vö. hizlal (→hízik), késlel (→késik) stb.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ fagylaltUN UEW. № 700Nszt ↪fagy¹; ↪fagy²; ↪fagyás; ↪fagyaszt; ↪fagylal; ↪fagyos; ↪fagyoskodik