bátor¹ [4] A: 1086 ? Buatir [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1138/ Bahatur [szn.] (MNy. 32: 132); 1177/ Batur [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 598); 1230 Baatur [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 848); 1290 k. batorohtýa [sz.] (VatGl.); 1372 u./ batron (JókK. 52) J: 1 1086 ? ’merész, hős | mutig’ # (↑), 1138/ ’ua.’ (↑); 2 1416 u./¹ ’biztos | sicher’ (BécsiK. 317); 3 1873 ’szelíd | sanft’ (Nyr. 2: 179); 4 1889 ’gyors | schnell’ (Simonyi: MNyelv. 2: 206) Sz: bátorít 1290 k. (↑) | bátorság 1372 u./ battorſaganac (JókK. 11) | bátorodik 1416 u./¹ megbatorodic ’bátorrá válik | mutig werden’ (BécsiK. 161) | bátorul 1416 u./² megbatoꝛoltatic vala ’bátorrá válik | mutig werden’ (MünchK. 56va) | bátorkodik 1456 k. batorkodik vala (SermDom. 1: 169) | bátortalan 1621 Batortalan (Szenczi Molnár: Dict.)

 Ótörök jövevényszó. |  ≡  CC. baγatur ’jó’; kipcs. bahadur ’bátor; hős’; oszm. bahadır ’ua.’, batır ’bátor, hősies’; kaz. batı̈r ’bátor’; stb. Megfelelője a mongolban is megvan.  ⌂  A magyarba átkerült alak *baγatur lehetett; a hangtanhoz vö. →ács.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R. Kaj) bàtriv; szln. batriv: ’bátor’.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; Doerfer: TE. 2: 373; TESz.; Ligeti: TörK. 66; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bátor²Nszt ↪bátor¹; ↪bátorít; ↪bátorkodik; ↪bátorodik; ↪bátorság; ↪bátortalan

bátor² × A: 1495 e. bator (GuaryK. 42) J: ‹ksz› 1495 e. ’ámbár | obwohl’ (↑) | ‹partikula› 1 1518 k. ’ám | wohlan’ (SándK. 29); 2 1527 ? ’legalább | wenigstens’ (ÉrdyK. 32), 1608 ’ua.’ (NySz.); 3 1532 ’bárcsak | wenn nur’ (TihK. 110)

Szófajváltás eredménye. |  ⌂  A →bátor¹ ’biztos’ melléknévből jött létre. Megengedő mondatban kapott határozói szerepet, és ebből alakult ki a ráhagyó-nyomatékosító, majd óhajtó partikula, ill. a megengedő kötőszó.

☞ Klemm: TMondt. 605; TESz.; EWUng.→ ámbár, bár², bátor¹Nszt ↪bátor²