avar¹ A: 1485 Awarfelde [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 30); 1596 Avar (SzT.); 1840 ohar (MNy. 12: 44) J: ‹fn› 1 1485 ’elszáradt fű | dürres Gras’ (↑); 2 1784 ’elszáradt fűvel borított terület | verdorrtes Grasland’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 11); 3 1842 ’lehullott száraz levelek rétege | dürres Laub 〈am Boden〉’ # (NSz.) | ‹mn› 1628 ? ’száraz, kiszáradt, elszárad | dürr, verdorrt’ (MűvHagy. 12: 62), 1831 ’ua.’ (MNy. 69: 301)

Származékszó egy finnugor eredetű tőből. |  ⌂  A tő azonos az →avul szócsaládjának tövével. Az r végződés lehet denominális névszóképző (vö. →sömör, →tompor stb.), de lehet deverbális névszóképző is (vö. →hunyor), mivel a tő ősi igenévszó lehet. A főnévi 2. és 3. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján.

☞ EtSz.; MNy. 21: 201; TESz.; MNy. 69: 296; UEW. 337, 448; EWUng.→ avulNszt ↪avar¹

avar² A: 1559 Auareſec (Székely I.: Krón. 142a); 1636 avarok (Pázmány: ÖM. 6: 453); 1738 Avarus (MNy. 68: 335); 1767 Abár (MNy. 68: 335) J: ‹fn› 1559 ’avar ember | Aware’ (↑) | ‹mn› 1738 ’az avarokkal kapcsolatos | awarisch’ (↑)

Latin  (k.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.) Avari [többes szám], Avares [többes szám] ’avar’ [< gör.  (biz.) Ἄβαρoι [többes szám], Ἄβαρεις [többes szám] ’ua.’]. Forrása esetleg egy török nyelv lehet.  ≋  Megfelelői: ném. Aware; fr. Avare; stb. ’avar’.  ⌂  Az avares változat a latin többes számú alak átvétele. Az avarus változat az us-ra végződő latin eredetű népnevek analógiás hatására utal. Az abár változat téves olvasat következtében nem a bizánci, hanem a klasszikus görög hangértékű hangot tartalmazza. Az avar alakhoz vö. →dán.

☞ EtSz.; MNy. 36: 156; TESz.; Németh Gy.: HonfKial. 125; EWUng.Nszt ↪avar²; ↪avar³