alá A: 1307 Alayarou [hn.] (OklSz.); 1372 u./ ala ÿrt (JókK. 111); nyj. allá (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1 1307 ’lefelé | abwärts’ # (↑); 2 1372 u./ ’lent | unten’ (↑); 3 [főleg birtokos személyjellel] 1416 u./³ ’nála lejjebb levő helyre | darunter’ # (AporK. 115) | ‹névutó› 1 1372 u./ ’lejjebb levő helyre | hinunter’ # (JókK. 160); 2 1573 ’céljára | für’ (SzT.); 3 1596 ’vmi alatt | unterhalb’ (SzT.) R: alább 1372 u./ alab (JókK. 8)

alatt A: 1367 Magyalalath [hn.] (OklSz.); 1372 u./ alata, alattok (JókK. 51, 86); 1474 allatt (BirkK. 8) J: ‹névutó› 1 1367 ’vmi tövében, ill. közelében lent | unterhalb’ # (↑); 2 1416 u./² ’lejjebb levő helyen | unter 〈mit Dat, auch abstr.〉’ # (MünchK. 26va); 3 1525/ ’folyamán | während’ # (TörtTár 1908: 80) | ‹hsz› 1 [főleg birtokos személyjellel] 1372 u./ ’nála lejjebb levő helyen | darunter 〈auch abstr.〉’ # (JókK. 86); 2 1416 u./¹ ’lent | unten’ (BécsiK. 217); 3 [birtokos személyjellel] 1559 ’mialatt, miközben | während’ (SzT.)

alól A: 1369 Alolchapo (OklSz.); 1587 allol (Úriszék 88) J: ‹hsz› 1 1369 ’alul | unten’ (↑); 2 1416 u./² ’alulról | von unten’ (MünchK. 93rb) | ‹névutó› 1 1416 u./¹ ’alul | unter 〈mit Dat〉’ (BécsiK. 62); 2 1510 ’lejjebb levő helyről | von unter etw her 〈auch abstr.〉’ # (MargL. 41)

alul A: 1535 k. feyerwar alwl (Zay: Lánd. 55); 1761 alúl (NSz.); nyj. allu (ÚMTsz.) J: ‹névutó› 1 1535 k. ’alulról | von unten’ (↑); 2 1597 ’közelében, mélyebb v. tőle délebbre fekvő helyen | unterhalb’ (ThurzóLev. 1: 231); 3 1808 ’alatt | unter 〈mit Dat〉’ (Nszt.) | ‹hsz› 1 1535 k. ’alulról | von unten’ (Zay: Lánd. 40); 2 1604 ’lenn, alább | unten’ # (Szenczi Molnár: Dict. Síren a.)

alant ∆ A: 1717 e./ alant (NySz.); 1833 Alann (Kassai: Gyökerésző 1: 140) J: ’lenn, alább | unten’ Sz: alantas 1832 alantas ‹mn› (NSz.); 1893 ’alárendelt személy | Untergebene(r)’ (↑)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  Az →al-ból -á latívuszraggal, -t lokatívuszraggal és -l ablatívuszraggal jöttek létre. Az alá alak tartalmazza az E/3. személyű birtokos személyjel á-ját is, amely a latívuszragba olvadva rejtve marad. Emellett az alak mellett a többi birtokos személyjellel (-m, -d stb.) létrejött egy külön paradigmasor. Az alann, alant alakok az alatt szóval együtt analógiás úton keletkeztek; vö. →benn, →fenn stb. Az alapszó megfelelőiből a rokon nyelvekben is keletkeztek az irányhármasságot kifejező hasonlkó határozószók; vö. md.  (E.) alo, alov, aldo; kam. jilgən, jildə, jilgəttə; stb. ’alul; alá, lefelé; alulról’.  ⌂  A szócsalád tagjai birtokos szerkezetben határozószóvá, ill. névutóvá váltak. Az alól és alul között szóhasadás következett be. Az alul alak lokatívuszi funkcióban szilárdult meg. A szóhasadás az irodalmi és köznyelvben csupán a 19. században vált általánossá, a nyelvjárásokban az alól és alul használata máig sem különült el.

☞ Gombocz Z.: Synt. 115; Klemm: TMondt. 202; MSzFE. al a.; TESz. alul a. is; EWUng.→ al, alattvaló, alávaló, alázUN UEW. № 7Nszt ↪alá; ↪alább; ↪alant; ↪alantas; ↪alatt; ↪alól¹; ↪alól²; ↪alul