áll¹ A: 13. sz. eleje/ allata [sz.] (KTSz.); 1260/ Zwestalasa [sz.] [hn.] (OklSz.); 1261/ Kukenusallo [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ aluala (JókK. 14) J: 1 13. sz. eleje/ ’egy helyben álldogál; vki vmilyen helyzetben van | stehen; sich in einer Lage befinden’ # (↑); 2 1261/ ’nem halad | stillstehen’ # (↑); 3 1358 ’mered; magasodik | emporragen; sich erheben’ # (OklSz.); 4 1395 k. ’él; létezik | bestehen, existieren’ (BesztSzj. 921.); 5 1416 u./² ’érvényes, hitele van 〈szónak stb.〉 | gelten 〈Wort usw.〉’ # (MünchK. 23vb); 6 1416 u./² ’kiáll vmit; elvisel vmit | aushalten; ertragen’ # (MünchK. 16va); 7 1456 k. ’vmilyen helyzetbe, állapotba kerül | in eine Lage, in einen Zustand kommen’ # (SermDom. 1: 212); 8 1527 ’függ vmitől | abhängen’ (ÉrdyK. 122); 9 1527 ’összetevődik; megnyilvánul | sich zusammensetzen; sich offenbaren’ # (ÉrdyK. 567); 10 1533 ’eltart vmeddig; megmarad vmeddig | fortdauern; erhalten bleiben’ # (Murm. 1387.); 11 1559 ’ér vmit; kerül vmibe | wert sein; kosten’ (Székely I.: Krón. 90b) Sz: állat 13. sz. eleje/ ’(fel)állít, tesz vkit/vmit vhová | stellen’ (↑); 1618 ’állít, kijelent | behaupten’ (NySz.) | állás 1260/ [hn.] (↑); 1372 u./ allaſtokra ’hely(zet), helyszín, pozíció | Stelle, Position’ (JókK. 108); 1862 ’állandó jellegű (hivatali) állás | Anstellung, Dienststelle’ (CzF.) | állhatatos 1372 u./ alhatatoſſnak (JókK. 3) | állhatatosság 1372 u./ alhatattoſſagatt (JókK. 3) | állatta 1416 u./¹ allatta ‹hat-i igenév› (BécsiK. 152) | állhatatlan 1495 k. alhatatlanna (MNy. 6: 23) | álldogál 1592 áldogal (Cisio) | állít 1636 helyreállít ’beállít, elrendez vmit | stellen’ (Nyr. 40: 454); 1692 ’vél, megerősít, igazol | behaupten’ (MNy. 31: 43) | állomány 1784 államány (Nyr. 27: 488) | állvány 1792 tsont-állvány (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.) sulal- ’áll’; votj. (Sz.) si̮l- ’ua.; érvényes, kerül vmibe’; cser. (KH.) šalγ- ’áll’ [fgr. *salkɜ- ’áll’]. ⌂ A szó eleji magánhangzó a magyarban a fgr. *s szabályszerű megfelelése; vö. még →avik¹, →olvaszt stb. A szó belseji ll hasonulás eredménye, valószínűleg egy *lγ fokon keresztül; vö. →loll. A 4–11. jelentés a magyarban az eredeti 1–3. jelentés alapján jött létre; a 11. jelentés a lat. constare ’nyugodtan áll; kerül vmennyibe’ alapján keletkezett. Az állít származék ’kijelent, tényként közöl’ jelentése szóvegyüléssel jött létre az →alít ige és a áll¹ : állat szavakból. Az állomány és állvány nyelvújítási alkotás. Az álltó ’álló’ származék csak az álltó helyében ’álló helyzetben’ (1833: Kassai: Gyökerésző 1: 170) szószerkezetben fordul elő; vö. még →fekszik, →ül¹.
☞ Paasonen: s-Laute 78; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ állag, állam, állandó, állapik, álláspont, állat, állítmány, állítólag, állomás, ellen-¹, őr-, szék-, útonállóUN UEW. № 872Nszt ↪áll¹; ↪állás; ↪állás-; ↪állat²; ↪álldogál; ↪állhatatlan; ↪állhatatos; ↪állít; ↪állomány; ↪állvány
állat A: 1372 u./ allatot, alatÿat [t-j] (JókK. 157, 22); 1552 álot (Heltai: Dial. C: 6b) J: 1 1372 u./ ’állapot | Zustand’ (JókK. 112); 2 1372 u./ ’lény | Lebewesen’ (JókK. 157); 3 1372 u./ ’dolog | Sache’ (JókK. 51); 4 1405 k. ’lényeg | Wesen’ (SchlSzj. 39.); 5 1416 u./¹ ’termet | Gestalt’ (BécsiK. 104); 6 1495 e. ’eszköz; tárgy | Gerät’ (GuaryK. 116); 7 1519 k. ’szerves anyaggal táplálkozó élőlény az ember kivételével; a négylábúak | Tier; Vierfüßer’ # (DebrK. 438) Sz: állatú [csak szókapcsolatban] 1416 u./¹ allatouac ’nagy termetű | groß, beleibt’ (BécsiK. 104)
Származékszó. | ⌂ Az →áll¹ ’létezik, fennáll’ igéből keletkezett névszóképzővel. Eredeti jelentése ’létezés’ volt, amelyből az 1. és 2. jelentés metonímiával jött létre. A további jelentések többnyire a 2. jelentésre vezethetők vissza. Ezeknek a kialakulását jelzős szószerkezetek is segíthették. A 2. jelentéshez vö. asszonyi állat ’fehérnép, asszony, nő’ (1372 u./: JókK. 157); emberi állat ’ember’ (1518 u.: PeerK. 275); a 7. jelentéshez vö. négylábú barom állat ’négylábú állat’ (1519: JordK. 741).