zseb A: 1549 ſɔeb (Orth. B1b); 1562 zebben (NySz.); nyj. zsëbje (ÚMTsz.) J: 1 1549 ’tarisznya, zacskó | Beutel, Quersack’ (↑); 2 1595 ? ’ruhának zacskószerű része | Tasche 〈der Kleidung〉’ # (Ver. 122.), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict.) Sz: zsebes 1604 Sebes ’zsebbel rendelkező, azzal ellátott | beuteltragend’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1930 ’zsebtolvaj | Taschendieb’ (Zolnay–Gedényi) | zsebel [főleg ki~] 1786 zsebelö́ [sz.] ’(meg)lop | (be)stehlen’ (NSz.)

Oszmán-török jövevényszó. |  ≡  Oszm. cep, (R.) ceb: ’a ruha zsákszerű öblös része a keblen’ [< újperzsa ǰaib ’ua.; zseb’ < arab ǰaib ’kebel; ruhakebel; mélyedés; zseb’].  ≋  Megfelelői: blg. джeб, джoб ’zacskó, tasak; táska, batyu, zseb; tarisznya, zsák’; or. зenь ’zacskó, tasak; zseb, táska, batyu’; albán xhep ’ua.; tarisznya, zsák’.  ⌂  A magyarban a szó eleji zs hanghelyettesítés eredménye; vö. →zsiger, →zsivány. A szó ma leginkább a 2. jelentésben használatos.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (Ča), (dalm.), (Kaj) zep; ném.  (E.) schäpp; rom. jeb: ’zseb, táska, tarisznya, zacskó’.

☞ Kakuk: ÉlOsm. 89; TESz.; EWUng.