vápa A: 1263/ agyaguapa (OklSz.); 1577 k. vaapas [sz.] (OrvK. 419); 1578 lápáya [?✐] (NySz.); 1809 Bápás [sz.] (NSz.) J: 1 1263/ ’árok, gödör | Graben; Grube’ (↑); 2 1560 k. ’mélyedés, bemélyedés | Vertiefung, Höhlung’ (GyöngySzt. 3998.); 3 1604 ’tócsa, mocsár | Pfütze; Moor’ (Szenczi Molnár: Dict.)
Valószínűleg szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. vapa ’mocsár, láp, ingovány; tó’; szln. (N.) vápa ’pocsolya, tócsa’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. óind vāpī ’hosszúkás tó’]. Vö. még le. (R.) wapowiec ’feneketlen hegyi ösvény, szakadék’. ⌂ A származtatás némileg megnehezített, mivel a szláv szó kevés nyelvből mutatható ki. Az első szótagi á hangzónyúlással keletkezett, az a-s változat ezzel egyidejűleg volt használatos. A vápa és a →láp között fonetikai kölcsönhatás figyelhető meg. ⊚ A vápa tájszóként és különböző szaknyelvekben is él.
☞ KSz. 7: 252; SzegFüz. 3: 139; MNy. 49: 200; TESz.; EWUng.