szócikk megosztása

ultimátum A: 1792 Ultimátumok (NSz.) J: ’a legvégső felszólítás | Ultimatum’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Ultimatum; ang. ultimatum; fr. ultimatum; stb.: ’ultimátum’, az angolban ’alapelv; (vég)következtetés’ is. Vö. még lat.  (ú.) ultimatum ’végső akarat’ [< lat.  (k.) ultimatus ’utóbbi’ < lat.  (kés.) ultimare ’végére jár; végére ér’]. A diplomatanyelv szakszavaként először az angolban adatolt.  ⇒⌂  A magyarba főleg az újkori latinból és a németből került.

☞ TESz.; EWUng.→ ultimó